Egyre csak szorít a spanyolcsizma

„Mi áll szemben a népek, nemzetek önrendelkezési jogával, esetünkben Katalónia függetlenedési törekvésével? A legfontosabb ellenérv ilyenkor az államok területi egységére, az államérdekre való hivatkozás. Lényegében véve Madrid, a spanyol kormány is erre hivatkozik: a katalánok kiválása a spanyol állam felbomlását jelentheti, s egyben szembemegy Spanyolország nemzetközi érdekeivel (uniós tagság, külkapcsolatok stb.). A nemzetek önrendelkezési joga áll szemben tehát a meglévő államok területi egységre vonatkozó érdekeivel. Nemzet és állam ütközik meg tehát ebben az esetben. Kinek van igaza?

Egy államalakulat csak akkor maradhat fenn, ha közös nemzettudatra épül. Ha egy államon belül vannak népek, nemzetrészek, amelyek tartósan nem fogadják el a nagyobb, többséget képező nemzet államiságát, vagyis nem kívánják magukat immáron alávetni ezen állam joghatóságának, szabályainak és törvényeinek, hanem önálló törvényeket, területet és joghatóságot követelnek maguknak, akkor körvonalazódik egy új nemzetállam létrejötte.

A kulcs tehát egy, nagyobb államegységnek alávetett nemzetközösség öntudatra ébredése, identitása, nemzeti szellemiségének kialakulása. Ez abból ered, hogy a nemzet a modern történelem legtágabb és legnépesebb társadalmi közössége, amelyikben megmaradt az összetartástudat és ami a legfontosabb: a »mitudat«. Ezen a szinten felül már nincs olyan mitudat, amely a tagok számára felelősség, a kötelességvállalás és a közös hatóságnak való alárendelődés normáit kötelező érvényűvé tennék. És éppen ebből következik, hogy a nemzetközi, globális viszonylatokban már nem találunk valódi társadalmi közösségeket, mert a globális intézmények világából hiányzik a mitudat, hiányzik az etnikai-nyelvi háttér, a hazaszeretetből fakadó érzelem és lelkiség, a másik oldalon pedig a racionális összetartozás tudata.”