Referendumok

”Egyébként általában nincs undorítóbb, mint amikor mindig és kizárólag a liberálisok hivatkoznak arra, hogy az otthon maradottakat is be kell számítani akár egy referendum, akár egy országos politikai szavazás mérlegelésénél. Ezt a rájuk jellemző »érvet« természetesen csakis akkor hozzák fel, ha veszítenek.

Ugyanis egy szavazás vagy népszavazás a demokráciák egyik fő aktusa, amelyre éppen a demokrácia miatt az megy el véleményt nyilvánítani, aki akar, kivéve olyan országokban, ahol a szavazást a törvény kötelezővé teszi. Aki úgy dönt, hogy otthon marad, annak joga van később sajnálni tétlenségét, de semmiképpen nem vonhatja kétségbe az eredmény jogosságát és legitim voltát.

De legalább egyszer vegyük komolyan a liberális érvet, és vessünk egy pillantást a hazánk sorsát alapvetően meghatározó két korábbi népszavazásra. Az egyik az 1997 novemberében kiírt referendum volt NATO-csatlakozásunkról. Amelynél tisztességtelenebbet azért tudunk csak elképzelni, mert egy ahhoz hasonlót tartottak 2003 áprilisában is EU-tagságunkról.

Hogy miért volt mindkettő tisztességtelen? Azért, mert mind a NATO-, mind az EU-csatlakozás esetében esélyük nem volt az ellenzőknek, hogy bármiféle médiafelületen elmondhassák érveiket.”