Botka és az ellenzék

„Amikor egy ajtó bezárul, egy másik megnyílik, de gyakran olyan sokáig és olyan szomorúan nézzük a bezárult ajtót, hogy nem vesszük észre a kitáruló másikat. A mondásból egyelőre annyi igaz, hogy Botka László visszalépésével becsukódott egy amúgy is legfeljebb résnyire nyílt ajtó. Ellenben akárhogy nézzük, sehol sem látni azt a másikat, amelyik most éppen tárulna. Lehet, hogy még nem kerestük elég hosszan vagy elég figyelmesen, és holnap, netán egy hét, egy hónap múlva majd világos lesz, merre kellene tartaniuk a demokrácia magyarországi híveinek. Csakhogy nincs elég napunk, hetünk, hónapunk, meg elég türelmünk sincs. Fél év múlva választások lesznek. Az eddig csupán borzalmas helyzet jelenleg tragikus.

Botka László ugyanúgy lépett le, ahogy egykor nemezise, Gyurcsány Ferenc. Előkészítés, figyelmeztetés nélkül, váratlanul, maga mögött nem egyszerűen űrt, hanem káoszt hagyva. Ráadásul mindketten gondoskodtak néhány, a saját oldaluk ellen később is jól felhasználható, sértett mondatról. Botka kudarca nem csak az övé, bár kétségtelen, hogy számos hibát követett el. Nem keresett szövetségeseket, ellenben bőven csinált új ellenségeket, néha ott is, ahol addig nem voltak. Nem költözött föl Szegedről, hogy közvetlenül irányítsa az eseményeket, nem tudott hatékony szervezetet kialakítani, amely azonnal reagált volna az eseményekre, az erőviszonyok mozgására a párton belül és kívül. Azt hitte, elég, ha ő a fehér köpenyes lovag, a csatarendben mindenki magától beáll majd mögé.”