Orbán célja a biztos kétharmad, az eszközei korlátlanok

„A Jobbik elleni leplezetlen támadással immár biztosak lehetünk abban, hogy Orbán nem elégszik meg valami gyenge parlamenti többséggel: kétharmadra, vagy azon túli többségre hajt, ami nyilván nem sok jót jelent a demokráciára nézve. A szemlélet könyörtelensége az, ami főképp érdekes ebben: a társadalom feletti majdnem totális kontroll igénye – gazdasági, tudati és politikai téren is. A demokrácia evidensen nem a legfőbb közjó már, hanem csak a korlátlan hatalmi igény egyik eszköze: a tartalma úgy változik, hogy a hatalmi igényt optimálisan kiszolgálja. (...)

A társadalom gazdasági kiszolgáltatottsága az állammal szemben csak nőni fog a jövőben, ha a versenyszférában munkahelyek szűnnek meg és folyamatosan nő az állam újraosztó szerepe, és vele a közmunka részaránya. A beruházások legalább szinten maradásával az állam adóbevételei megfelelő szabályozás esetén akkor is nőhetnek, ha a munkahelyek száma csökken, és ezzel az állam még erősebb szereplővé válik a gazdaságban, ami biztosítja a korábban sorolt szubtotális rendszer gazdasági pillérét.

Orbán szavazói boldog áldozatai a szubtotális kontrollnak, amely egységes rendszerré összeállva kizárja alternatív politikai megoldásoknak akárcsak az elgondolásását is. Befejezésképp annyit: tökéletesen megérdemli a társadalom, amit kap – mindent összevetve pontosan a képességeire van szabva a rezsim. Az ország domináns kulturális és politikai mintái és a várható gazdasági trendek egymást erősítik és mind abba az irányba mutatnak, hogy az Orbán-rendszer hosszú életű lesz, az erőforrásai jelenleg kimeríthetetlennek látszanak. Aztán persze lehet, hogy két nap alatt összedől az egész, de egyelőre nem látom az okát, miért tenné.”