„Csak azért mondom, mert mások mondják, hogy van olyan. Olyan nyelvi erőtér, amelyik fontos része a politikának. Úgy kell, hogy legyen, mert nagyon okos emberek mondják, akik annyira okosak, hogy mindig elszörnyednek, ha például én leírok egy csúnya szót, olyankor kapkodnak fűhöz-fához, szaladnak a vargához, és homlokukat tenyerükbe temetve esnek a kétségbe, hogy hová jutott a nyelvi erőtér meg a politikai kultúra.
De a g…t szeretik. Szenvedélyesen.
Már akkor szerették, amikor egy felfortyant emberi roncs először használta nyilvánosan. Aprókat csippentettek a szemükkel egymás között, hogy »A Lajos milyen jól megmondta!«, aztán gyorsan írtak egy esszét arról, hogy a Bayer megint hülyézett, itt a világvége meg a nácizmus.
Most kedden is nagyon boldogok voltak, hogy ez a roncs – szemmel láthatóan alkoholos befolyásoltságban – ráírta ugyanazt pár plakátra, sőt messzemenő következtetéseket vontak le belőle, mert ha egy szerencsétlen sáros zakóban, mattrészegen, tántorogva, esve-kelve gyalázza Orbánt a plakátjain, az a politika maga, sőt az a »történelem«.”