Ne tessünk forradalmat csinálni!

„Ha már amúgy sincs rá lehetőség, hogy a mélyebb válság bekövetkezése előtt létrejöjjön a parlamentáris demokrácia helyreállításához szükséges méretű és legitimitású kormány- és rendszerváltó többség, akkor jobbnak tűnik ez a második lehetőség. A rendszerváltó kiegyezés egy ellehetetlenülő hatalommal. Az állampárti diktatúrának is így lett vége. Egy ilyen kiegyezésbe bele lehetne foglalni mindazt, amit kormányváltó választások után, a bukott erőkkel az ellenzékben nemigen lehetne végrehajtani. Nyilván nehezen, nem is tökéletesen és nem is mindenre kiterjedően, de meg lehetne állapodni valamilyen ideiglenes, minimalista alkotmányban, új kinevezési rendben, pártkatonák visszahívásában, szélesebb körben elfogadható személyek kinevezésében, fair választási rendszerben stb.

Gondoljuk meg, mik voltak a rendszerváltó kiegyezés feltételei a nyolcvanas évek végén:

– A diktatúra mögül ellépett az a külső hatalom, amely azt kötelezővé tette és fenntartotta. Orbán Viktor rendszerét senki nem tette kötelezővé, azt gazdaságilag az EU finanszírozza, politikailag senki. Az EU pedig a legkevésbé sem ragaszkodik hozzá, éppen ellenkezőleg, a rendszerváltásban, a demokratikus Magyar Köztársaság helyreállításában érdekelt. Az 1989 előtti hét évtizedben a magyarországi »illiberális« rendszereket »illiberális« hatalmak tartották fenn, melyek a fennmaradásában voltak érdekeltek. Orbán rendszere nyilván ingatagabb, mert a fenntartója a bukásában érdekelt, és annak a rendszernek a támogatása állt a szándékában, amelyet Orbán felszámolt. Ez az uniós intézmények nehézkessége által létrejött rendellenes történelmi állapot nyilván nem lehet nagyon tartós. Másik finanszírozóval nem nagyon kell számolni, mert Oroszországnak csak az EU bomlasztására alkalmas, jelentős erők pénzelése éri meg, Kínát pedig csak az EU belső magjában koncentrálódó üzleti lehetőségek érdeklik. Kína részéről Orbán csak mosolyra számíthat, ami ingyen van, Oroszország pedig csak lefizetni hagyja magát Magyarország gazdasági erejét fölemésztő üzletekkel.

– Ellehetetlenült az állampárti diktatúra gazdasági rendszere. Orbáné is el fog, a protekcionista fejlesztési diktatúrák a természeti javak végtelen bőségét nem élvező országokban mindig felemésztik erőforrásaikat és elbuknak, ellenpéldáról nem tudunk.

– A kommunista állampártból kiveszett a hit, az ideológiai elkötelezettség, elenyészett a jövőkép, ilyesféle kötőerő tehát már nem volt. A Fidesz hatalmi érdekeinek megfelelően mindenféle ideológiát magára tudott húzni, le tudott váltani, minden hitet ki tudott használni és el tudott vetni, hatalmának maximalizálásán kívül jövőképe nem volt, és akiknek volt a kezdetekben hitük, ideológiájuk és jövőképük, azoktól Orbán pártja már több mint két évtizede megszabadult.”