A ti jó, édes, drágalátos...

„A Charlie Hebdo címlapjának felirata: »Isten létezik! Megfullasztotta az összes neonácit Texasban!« Na, ehhez sem találok megfelelően kifejező kommentet, pedig hát a magyar nyelv nem szegényes az ilyesmiben… A fentiek futottak végig rajtam, amikor a múlt héten először megláttam a szennylap legújabb performanszát. Gyanítom, ezzel nem voltam egyedül. Többen tollat is ragadtak, nagy tehetséggel írták le találó véleményüket. Nagyon nem tudtam volna mit hozzátenni, meg talán ez a szemét nem is érdemli meg a reklámot. Akkor ezért nem írtam erről.

Aztán ma reggel végignéztem az azóta eltelt időszakban e témában megjelenteket. Idehaza is, külföldön is. Sok minden volt, fárasztó és okos meglátás egyaránt. Egy valami nem volt: a píszí, liberális és úgymond baloldali értelmiség és pártjaik elhatárolódása! Egyetlen hazai definbarát emberjogi csoport, pártocska sem hallatta a hangját. De nem láttam az Európai Bizottság, vagy az Európai Parlament emberi jogi illetékesének kritikus szavait sem. Nem találtam Emmanuel Macron, Angela Merkel, vagy éppen Jean-Claude Juncker nyilatkozatát. De még egy kósza, mindenre ráérő uniós frakcióvezető, szakértő szavait sem. Firtattam egy brüsszeli újságíró ismerősömnél, hogy miért nem kérdeztétek már meg őket? Mondta, megtették. A válasz a következő volt: »A sajtószabadság kereteibe nem fér bele a média bírálata. Ez ellentétes az európai értékekkel.«

A liberális frakciónál állítólag hozzátették, hogy a média bírálata az autokrata lengyelek, magyarok sajátja. A szocialisták informálisan jelezték: a Charlie Hebdo antifasiszta kiállása tiszteletreméltó még akkor is, ha elképzelhető, hogy egyesek felfokozott érzelmeit sérti. (...) 

Hihetetlenül unalmas és dühítő már ez a kettős mérce!”