Menekülőpolitika

„Az ellenzéki népszavazási kezdeményezésekre reagáló Fidesz négyféle taktikát alkalmazott az elmúlt években. A legkevésbé tipikus a minősített trollkodás esete volt, amikor egy hajviseleti alapon azonosítható kommandó fizikailag akadályozta meg szegény árva szocialisták kérdésének benyújtását. Ezt a módszert – ott talán mégsem tart még ez a sokat szenvedett kis ország alapon – nem alkalmazhatták visszatérően. A másik három forgatókönyv, amikor a választási iroda már szabad utat adott az iniciatíváknak: hagyjuk, hadd szorgoskodjon az ellenfél, úgyis mulya, hogy összegyűjtse az aláírásokat (ilyen sokszor volt); az összegyűlt szignók meggyőző számát tudomásul véve kihátrálunk szándékaink, elveink, elhatározásaink mögül (olimpia); felmérve, hogy a gyűjtés végül sikerbe is torkollhat, a fejlemények elébe menve futamodunk meg (vasárnapi boltzár).

Szégyen a futás, de hasznos – Orbán Viktornak és pártjának ez az egyik alapvető tudása. Azokat, akik hajlamosak messzemenő következtetéseket levonni a lépten-nyomon hangoztatott harcias szólamokból, ez meg is lepheti. Holott megáll. Félreértés ne essék, szemernyi gyávaság sincs ezekben a futásokban. Nem győzöm ismételgetni: a politika matematika és stratégia. Amikor felvetődik – nem csak úgy a levegőből: számítások utalnak erre –, hogy az ellenfél felülkerekedhet, akkor tilos bizonytalan kimenetelű csetepatékba bonyolódni.”