Bátor migránsok

„De számos hasonló esetet lehetne még citálni, ahol ugyanilyen elszántsággal és merészséggel megáldott migránsok rontottak a hatóságnak, katonáknak, rendőröknek, csendőröknek – vélelmezett jogaik végett. Franciaországban, Németországban, Ausztriában vagy a Benelux államok valamelyikében. Olyan fiatal férfiak, akik állítólag az erőszak elől menekültek el, kézzel mentek a fegyvereseknek, a jobb körülmények, az ingyenes wifi-szolgáltatás, a nagyobb lakások vagy valami pitiáner dolog miatt, zsebükben az adófizetőktől kapott segéllyel. Olyanok, akik a hazájukban nem mertek szembeszállni az ellenséggel, akik féltek megvédeni otthonaikat, saját földjüket, a hazájukat. Fura egy viselkedés.

Főleg akkor csodálkozunk, ha ezután is azt halljuk komoly (?) uniós politikusoktól, hogy a legüldözöttebbek hazájában, olyanokéban, akik nálunk válnak hirtelen bátor férfiakká, nekünk, Európaiaknak kellene rendet tennünk. Miért is?

Minden európai nép, mi, magyarok is, megharcoltunk és lehet, hogy ismét meg kell majd küzdenünk a szabadságunkért. De amikor egy-egy ilyen küzdelmet elveszítettünk, akkor sem történt olyan, hogy menekültjeink a befogadó országban előjogokat követeltek, vagy éppen rendőrökön vezették volna le haragjukat. De olyanról sem hallottunk a történelem során, hogy a magyar menekültek nőket és gyermekeket erőszakoltak volna meg – szexhiányra hivatkozva.

A probléma gyökere valójában az, hogy Európa egyes »befogadáspárti« vezetőinek szemét elhomályosította a szabadság illúziója és az egyenlőség lila köde, így nem is tudtak és nem is akartak idejében különbséget tenni menekült és menekült közt. Pedig kellene. Pontosabban, most már muszáj lesz.”