Orbán Viktor: Fél éve még senki nem akart hallani a békéről, ma pedig mindenki erről beszél (VIDEÓ)
Ez a magyar elnökség legnagyobb eredménye.
Mintha az ellenzék elvesztette volna ellenzéki jellegét, és csak olyan homályosan körülírható ellenfelekkel kell megvívniuk, mint egy amerikai milliárdos, az Európai Unió vezetése, valamint a balliberális sajtó, amely minden gyengesége ellenére még mindig érzékeny sebeket tud ejteni a kormányzat rinocérosz bőrén.
„Orbán ma már több egy pártelnöknél, egy miniszterelnöknél, de egy ideológiai vezetőnél is nagyobb a beágyazottsága a saját táborában. Ma már inkább szakrális vezetője annak a közösségnek, amely bármikor hajlandó azonosulni gondolataival, és szó szerint tűzbe is mennének érte hívei, ha valamilyen komolyabb támadás érné.
Orbán némi visszafogottsággal vette ezt tudomásul korábban, mára azonban mintha már ő is tudatosan mozdítaná el ebbe az irányba pártja ideológiáját. Elhitte magáról, hogy látnok, hogy tévedhetetlen, és ma már azt is komolyan gondolja, hogy sérthetetlen. Sokan épp ezért látják rendkívül borúsan Magyarország jövőjét, ugyanis a mostani Orbán Viktorról nem lehet feltételezni, hogy ugyanúgy átadja a hatalmat egy választási vereség után, mint azt tette 2002-ben. A Fidesz vezetőjének tényleg nagyon fáj az a vereség, hiszen beszédeiben többször azzal bizonyítja demokratikus elkötelezettségét, hogy emlékeztet arra, hogy 16 évig ellenzékből politizált. Ezt olyan komoly felhanggal mondja, hogy nem lehet kétségünk: Orbán minden percet pokolként élt meg az utóbbi 27 évben, amit nem teljhatalmú vezetőként töltött az ország élén. Ebből táplálkozik a magabiztossága és az összes félelme is.
Hogy kifejtsük ezt kissé bővebben a mostani bálványosi események tükrében, idézzünk néhány gondolatot Orbán Viktor legutóbbi előadásából. Egyrészt a 2018-as választás tétjeként azt említette, hogy ha az ellenzék megkaparintaná a hatalmat, akkor nagy pusztítás jönne. Egyrészt a szokásos migránsozás és sorosozásba építve ezt a riogatást arra utalt, hogy nem csak a pártja vesztene sokat a kormány bukásával, de a Fidesz külhoni támogatói is, másrészt később becsmérlően beszélt az ellenzék teljesítményéről, és jelezte, velük nem is igazán kell számolni a politikai versengésben. Fő ellenfeleinek a brüsszeli bürokratákat, Soros Györgyöt, valamint az ellenzéki sajtót nevezte meg. Mintha az ellenzék elvesztette volna ellenzéki jellegét, és csak olyan homályosan körülírható ellenfelekkel kell megvívniuk, mint egy amerikai milliárdos, az Európai Unió vezetése, valamint a balliberális sajtó, amely minden gyengesége ellenére még mindig érzékeny sebeket tud ejteni a kormányzat rinocérosz bőrén.”