„Nos, Fekete-Győrék nem alkalmaztak erőszakot senkivel szemben, besétáltak az Origo szerkesztőségébe, majd békésen kijöttek onnan, e két tevékenység között nem fenyegetőztek, hanem csak megpróbálták szembesíteni a velük legaljasabbul elbánó propagandistát az általa írottakkal, elbeszélgetni vele, kérdéseket föltenni neki, és köpni-nyelni nem tudott, amiből pontosan kiderült, hogy ennyit tud. (...)
Pedig jöhetne fidelitasos, betyársereges, gójmotoros, jöhetne fideszes, MSZP-s, jöhetne momentumos, ha békében jön, beszélgetni. Vannak még olyan szerkesztőségek, amelyek nem mások megalázására és tönkretételére szerveződtek, hanem a hatalom kontrolljára, a társadalmi folyamatok feltárására, az információk átadására, (...) hadd nézzék, hogy az igazi újságírónak érvei vannak, vitaképes, mert tények vannak a birtokában, nem hebeg-habog, nem mutogat másokra és nem hivatkozik arra, hogy nem közszereplő, hiszen éppen attól az, hogy újságíró. Olyan, aki felel a mondataiért, felel a gondolataiért, felel az általa előállított tartalomért.
Ami pedig a Momentum akcióját illeti: lehet fanyalogni, lehet ízlésről beszélni, lehet méricskélni, lehet sok mindent csinálni, csakhogy a helyzet az, hogy a Momentum kilépett azokból a keretekből, amelyek miatt ma az egész ellenzéket úgy általában tehetetlennek szokták minősíteni.”