Terrorsajtó

„A korszerű posztfasiszta állammédiák mindenekelőtt fenyegetik az olvasóikat, fölhasználóikat, nézőiket, hallgatóikat. NEM KIFEJEZIK, HANEM GYAKOROLJÁK AZ »ILLIBERÁLIS ÁLLAM« ERŐSZAKÁT.

A magyarországi állammédiák szimbolikus erőszaka performatív, tettleges. Nem »segítik« a hatalomgyakorlást – itt a szokásos médiaelemzés alaphibája – , hanem a hatalmat gyakorolják. Nem igaz, hogy a szupraállam paraállami »újságírói« a hatalom gyáva kiszolgálói. Nem. Ők a hatalom legfontosabb funkcionáriusai. Nem szolgák. Urak.

Terrorizálják – miközben megjelenítik, megtestesítik, képviselik – az egyébként is elég represszív közvéleményt. Nem az a veszedelem, hogy az általuk (szándéktalanul, mert nem hevíteni akarnak, hanem hűteni) föltüzelt szerencsétlenek némelyike netalán kupán vág valakit, hanem az, hogy a fölhasználók többségét bántalmazzák jelképesen, különösen a szupraállam szélsőjobboldali híveit – úgy, hogy a fölhasználók ezt fölszabadulásként, a veszély elkerüléseként, a rejtélyes, titkos ellenfél (amely nem más, mint az állami és paraállami terrormédiák által indirekt módon védett kései kapitalizmus) szimbolikus legyőzéseként élik át: saját elnyomatásukat mint szabadságot. (...)

Normális sajtónak nézni ezt a konglomerátumot: ez a tágan értelmezett »ellenzék« súlyos tévedése – akkor is, ha a »normális« sajtóval szemben (egészen más okokból) szkeptikusak vagyunk, még azok is, akik tamáskodva bár, de még írunk beléje. A terrorsajtó az elnyomó állam része, vele együtt kell megdönteni – ha esetleg valakinek kedve szottyan megdönteni az elnyomást és a szolgaságot.”