„Jobbikos képviselő kormánytagot veréssel fenyeget a törvényhozás épületében, frissen alakult momentumos pártführer szerkesztőségbe berontva fenyeget újságírót. Mintha csak szó szerint vennék József Attilától, hogy »tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök«… Csak itt persze szó sincs tiszta szívről. (...)
Akkor tehát szögezzük le, hogy először is semmi, de semmi
- félnivalója
- szégyellnivalója
- megbánnivalója
nincs a nemzeti oldalnak újságíróstul, politikusostul, civilestül, nagyvállalkozóstul.
Másodszor, amit tesznek a fent említett urak, az egy veszélyes, ámbátor a szélsőséges elemeknek rendkívül szimpatikus irányvonal meghonosítása. (És bár távolinak tűnik, de mi lenne, ha választások helyett a Kossuth téren összegyűlnének négyévente a politikusok és az jutna be, aki állva marad? Egy csapásra megoldódna a kampányfinanszírozás kérdése…)”