Nyitottam már a fogammal sört

„Volt egy olyan interjúd nemrégiben, ami után jó néhányan megírták, hogy most már biztosan nem leszel 2019-ben főpolgármester. Én nem így értelmeztem a mondataidat.

Lefordítják a magyar-magyar fordítóirodák segítségével a szavakat. Szóval nézd, mindig is úgy gondoltam, hogy nem a nettó hazugságok a veszélyesek, mert azokat könnyű cáfolni. A féligazságok, amikor majdnem azt mondják, amit mondtál, és itt a majdnemen van a hangsúly, ezek az igazán veszélyes dolgok, mert itt vannak a nagy csalások. Amikor valaminek van valami alapja, aztán el lehet kezdeni ezt macerálni, és a közvélemény előtt tulajdonképpen áttematizálni a lényeget, mert attól kezdve nem arról szól az egész vita vagy az egész közbeszéd, amit te lényegileg el akartál mondani, hanem arról szól, te azt mondtad vagy nem azt mondtad, így kell érteni, vagy nem így kell érteni. Ez egyébként a lényeg és a tények devalválásának vagy annullálásának a taktikája. Amikor azért kell küzdened, hogy a közvélemény elé az kerüljön, amit valóban mondtál, nem pedig majdnem az, de ez a »majdnem« ez jelentőséggel bír, mert akár az ellenkezője is kijöhet belőle, mint amit te mondani akartál.

Akkor nemcsak a káoszt kell menedzselned, hanem önuralmat is kell gyakorolnod, hogy ilyenkor ne ordítsd le a fejüket, hogy hát »nem ezt mondtam, baszdmeg«.

Azt mondom inkább, hogy egy ekkora város főpolgármesteri székében nagyon ütésállónak kell lenni. Nemcsak ütni kell tudni, hanem legalább annyira vagy még jobban ütésállónak kell lenni, mert aki ilyen képességekkel nem rendelkezik, annak azt tanácsolom, hogy ne is törje a fejét, hogy ebbe a székbe vágyjon. Ezt mint ilyen idősödő-bölcselkedő tanácsolom, a legjobb baráti szándékkal,

Mennyit változott ez attól, hogy ebben a ciklusban már polgármesterek ülnek a képviselőtestületben?

Természetesen az a rendszer, ami most van, az ’19-ig érinthetetlen, mert bárki bármiben is töri a fejét, azt ciklus közben nem lehet meglépni. Aztán ami 2019 után lesz, abban nem is én vagyok a döntéshozó, mert ebben a székben jogalkalmazó vagy, nem pedig jogalkotó, és hát mindenki tudja, hogy nem én fogom eldönteni, hogy Budapest helyhatósági rendszere hogy nézzen ki, az önkormányzatoknak mekkora szerepe legyen, Budapest milyen helyet foglaljon el majd a közigazgatáson és a politikán belül. De ne menjünk nagyon a részletekbe, mert én szoktam szelet vetni és vihart aratni. Nem feltétlenül törekszem a konfliktusokra, de annyit elmondhatok, hogy a jelenlegi rendszerrel egy róka fogta csuka helyzetbe kerültünk mindannyian. Az, hogy van egy általános vétójogom, ezzel bármit meg tudok akadályozni, hogy a személyi kérdésekben megkerülhetetlen vagyok, ez is erős jogosítvány. Ha a képviselő-testület be akarná dönteni a fővárost, ezt csak azon az áron teheti meg, hogy valamennyi kerületi polgármesternek megszűnik a kerületi polgármesteri mandátuma is. Ez erős segítség a fővárosnak. Az érem másik oldala viszont az, hogy a kerületi polgármesterek, mivel többségben vannak, azt ugyan nem tudják elérni, amit én nem akarok, viszont esetleg nem szavazzák meg, amit akarok, tehát az létre se jön. Ha meggondolod, ez egy igazi róka fogta csuka helyzet, egymásra vagyunk utalva, megspékelve azzal, hogy a kerületi polgármesterek a fővárosi munkájukért nem kapnak egy fillért sem. Ők sokszor a fővárost is a kerületük nézőpontjából nézik. Az a különbség közöttünk, hogy nekem meg a város szemszögéből kell ránéznem a dolgokra. Ezért aztán a fővárosi érdekek képviselete kicsit esetlegessé válik, ha értitek, hogy miről beszélek.

Magyarán szólva: te vagy a főváros embere.

Tulajdonképpen helyzetünkből adódóan erről van szó. Egyébként a kerületi polgármesterek egyáltalán nem viselkednek destruktív módon, mert ők is érzik, hogy egymásnak ki vagyunk szolgáltatva, de alapvetően a rendszer működtetése és a város egészének érdekei szempontjából kénytelen vagyok azt mondani, hogy a jelenlegi fővárosi közigazgatási rendszer nem túl szerencsés konstelláció. Viszont 2019-ig biztos ilyen marad.”