Van élet az unión kívül

„Ami Farage nemzetközösséggel kapcsolatos elképzeléseit illeti, nem teljesen légből kapottak. A brit nemzetközösségnek 52 tagja van, s ezek túlnyomó többsége valamikor angol gyarmat volt, és máig a mindenkori angol uralkodót, jelenleg II. Erzsébetet, tartják a közösség fejének. A nemzetközösség ma összesen 2,3 milliárd lakost számlál, és olyan fejlett országok is vannak közöttük, mint Ausztrália, Kanada és Új-Zéland, vagy szegényebbek, de gyorsan fejlődők, mint India, Nigéria, Malajzia. Összességében a nemzetközösség együttes gazdasága az elmúlt tíz évben évi átlagban öt százalékkal növekedett, ami lényegesen magasabb, mint az unió egy-két százalékos teljesítménye. Nagy-Britannia tehát a Brexit után egy dinamikus és az unió piacát többszörösen kitevő térséggel fejlesztheti intenzívebben kapcsolatait, méghozzá úgy, hogy ehhez nem kell Brüsszel jóváhagyását kérnie. Ezen túlmenően a nemzetközösséghez hozzászámolható az Egyesült Államok is, amelynek elnöke, Donald Trump máris kijelentette, hogy szoros kapcsolatokat kíván ápolni az unióból kilépő britekkel, és ez így lett volna Hillary Clinton esetében is. Talán igaza volt Tony Blairnek, amikor bevitte országát az iraki háborúba, mondván, ha Amerika háborúzik, akkor Angliának mellette a helye. Ami rövid távon ostobaságnak tűnik, az lehet, hogy hosszú távon bölcsességnek bizonyul.

A britek meg fogják találni a számításukat, a kilépés Európa számára lesz nagyobb veszteség, és nem csak presztízsszempontból. Ha Angela Merkel nem olyan merev, ha a Verhofstadt–Schulz–Cohn-Bendit–féle politikusok nem kergetnek megvalósíthatatlan álmokat, ha az unió vezetői valóban tiszteletben tartanák az egyes tagállamok jogos szuverenitási igényeit, akkor talán a britek nem lépnek ki, és a benn maradottaknak nagyobb kedvük lenne egy közös Európa építéséhez.”