CEU-tüntetők: új Putyin-ellenzékiség?

„A tiltakozások a korábbiakhoz hasonlóan antipolitikai jellegűek abban az értelemben, hogy nem intézményesülnek – bár jelen szakaszban nem is elvárható –, továbbá elutasítják a már létező pártokat, azaz az ügy és szónokok kihordását maguknak vindikálják. Emellett – szlogenjeik ellenére – nem törekszenek a társadalmi többség megszervezésére. Legalábbis egyelőre. Ezt bizonyítja, hogy lényegében a felsőoktatás ügye és általános rezsimkritikán túl semmilyen társadalmi csoport problémái nem kapnak teret megszólalásaik során – még a korábban szintén utcára vonulók ügyei sem.

Ám kutatások hiányában is megállapítható, hogy a CEU ügye és a tiltakozások jelen formája nem képes az internetadóhoz vagy a vasárnapi zárva tartáshoz hasonló, társadalmi csoportokon, osztályokon, érdekeken és szavazótáborokon átívelő »mozgalmi« koalíciót létrehozni. Enélkül viszont érdemi rezsimdöntő nyomásgyakorlás nem képzelhető el (már ha ez is cél). És megvan a veszélye annak, hogy a már további »illiberális rezsimekhez«, szürke zónás és/vagy posztszocialista államokhoz hasonlóan egy urbánus, középosztálybeli, nyugatos elkötelezettségű, rosszabb pillanataiban még meritokratikus vonásokat is felmutató, a társadalmi beágyazottság mélyítésére nem törekvő mozgalmiságot, politizálást erősítenek meg.”