Tovább bonyolódik a „rejtélyes” szír repülőgép ügye
Kínos és önmagának ellentmondó magyarázkodásba kezdett a legújabban már csak „Magyar Péter Hangjaként” emlegetett Magyar Hang nevű propagandalap.
Intellektuálisan a Momentum nem előzte be a parlamenti ellenzéket, viszont olyan arroganciával próbálja letolni a térképről, amit a Fidesztől megkap, aki erre izgul. Semmi új, de az legalább haveri alapon és óriási mellénnyel.
„Hű, a mindenit, mekkora innováció bontakozik itt ki éppen: valakik végre meg akarják haladni a jobb- és baloldalt egyaránt! Hát ez aztán felfedezés a javából, talán ki is lehetne tűzni egy táblát, hogy Északi Sark, felfedezve a Momentum Mozgalom által. Csak sajnos ezt a fát már körbepisilte minden erre járó kutya a kétfarkún kívül. Nevezték harmadik útnak, nemzeti baloldalnak, meg úgy, hogy »se nem jobb, se nem bal, keresztény és magyar«, aztán van ehhez egy komplett gyűjtemény a néhai LMP hagyatékában. A legáthatóbb szagú jelzés szerint pedig ez itt a centrális erőtér. Meg van haladva jobb- és baloldal, ehhez ti nem kelletek.
Értékek és ideológiák összefüggnek, nem véletlenül forgalmas csatatér az emberi jogok terepe. Lehet belőlük kutyulni valami pillanatnyilag jól eladhatónak tűnő csokrot, csak félő, hogy ez a következetesség rovására megy, aztán belebonyolódik az ember, és jön a szánalmas lavírozás.
Ilyen érték például a szolidaritás, amit joggal lehet számon kérni a mai Magyarországon, csak jó tudni, hogy ebből bizony irányzatok következnek. Nemzetközileg ismert társadalomszervezési modellek, amelyeknek sajnos van már nevük. Előbb-utóbb valamelyiket vállalni kell majd. Úgyis felismerik.
(...)
És így van ez azokkal a szakpolitikai víziókkal is, amelyekkel már előállt a mozgalom, egészségügy és oktatás témájában. Nem arról van szó, hogy nem helyeselhetők a célok és az eszközök, hanem arról, hogy ezek közhelyek, a legtöbb már három éve is szerepelt a ballib pártok választási programjában, avagy pozitív nemzetképében. Csak kicsit alaposabban kifejtve.
Az olimpiaellenes kampány alatt jól látszott a megszeppenés a hivatásos ellenzék soraiban. A kezdeményezés sikere fenyegetőnek tűnt. Jönnek ezek a máris rendkívül nagy arcú, nyelveket beszélő, trendi fiatalok a kreativitásukkal meg humorukkal és menőségükkel, és ezzel bizony már mandátumok és egyéb pozíciók kerülnek veszélybe. Ám egyelőre a félelem alaptalannak bizonyult. Intellektuálisan a Momentum nem előzte be a parlamenti ellenzéket, viszont olyan arroganciával próbálja letolni a térképről, amit a Fidesztől megkap, aki erre izgul. Semmi új, de az legalább haveri alapon és óriási mellénnyel. Még nem igazolták, hogy szükség volna rájuk a továbbiakban. Ez eddig nem a rendszerváltás befejezése. Csak felöklendezik a hordalékát.”