„Az állandó félrekapcsolással, amely a gazdasági liberalizmus újbaloldali kritikáját azonnal a jogállam és a polgári szabadságjogok elleni jobboldali kirohanással azonosítja, azonban nem csak az a baj, hogy logikai szempontból hibás, hanem az is, hogy diszkreditálja az újbaloldalt. Ez a melléváltás adódhat nettó politikai haszonszerzésből, amely semmi másról nem szól, mint a magát a jobboldallal szembenállóként meghatározó és ilyen értelemben baloldali tér kisajátítási szándékából. (Ennek fordítottja, amikor az újbaloldal leliberálisozásával a jobboldal sajátítja ki a magát a liberális »régi« baloldallal szembenállóként meghatározók helyét a politikai térben.) Adódhat a hívőkre jellemző árnyalásra képtelen gondolkodásmódból is, bizonyos esetekben viszont ideológiai megalapozottságú.
Fontos hangsúlyozni, hogy utóbbi esetben a liberális jelző alatt nem az úgy általában jogvédő-jogkiterejsztő politikát és nem a tengerentúli – kifejezetten a baloldali liberálisokra használt – terminus technicust kell érteni, hanem azt az eszmerendszert, amely szerint az egyéni szabadság összeegyeztethetetlen az állam aktív szerepvállalásával, például a nagy elosztórendszerekkel, az ingyenes oktatással és egészségüggyel. Mi, újbaloldaliak ezzel szemben abban hiszünk, hogy a létbiztonság, a szociális háló, a mindenki számára elérhető oktatás és egészségügyi szolgáltatások feltételei annak, hogy a társadalom valóban szabad legyen.
Sőt, úgy gondoljuk, hogy az a trend, amely szerint a baloldal hagyományos szavazóit egyre inkább a populista jobboldal tudja megszólítani (többek között bevándorlásellenes retorikával), abban komoly szerepe van annak, hogy a nagy baloldali pártok lemásolták a konzervatív-liberális jobboldal gazdaságpolitikáját, azaz maguk fordultak el a hagyományos szavazóbázisuktól.”