Orbán Viktor annyira megdolgozik a sikerért, hogy az még a Le Figaro tudósítóját is elgondolkodtatta
A francia lap szerint a magyar miniszterelnök minden lehetőséget megragad.
Ez a hajó elment, amiért felelős az elmúlt 27 év minden kormánya és parlamentje. De azért még most sem késő néhány döntést meghozni.
„Egyedül Antall József kötötte ki, hogy kormányának nem lehet tagja volt MSZMP-s, de miniszteri szint alatt már nem érvényesült a szigor. Az egykori nómenklatúra egészen jól feltalálta magát már az MDF-kormány alatt is, azt pedig inkább nem minősíteném, hogy Szilvásy György akkor a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára lehetett. Horn Gyulától igazán nem várhatta senki, hogy korlátozza az egykori MSZMP-tagok szerepvállalását, de az antalli szigort Orbán Viktor sem alkalmazta, alkalmazza. Arra a fiatalabbak aligha emlékeznek, hogy az MDF kezdetben engedte a kettős párttagságot, de jellemzően a többi ellenzéki erő sem tiltotta volt MSZMP-sek belépését. Amikor a Fidesz megszűnt generációs párt lenni, nyilvánvalóan kaput nyitott az egykori párttagok előtt is. Mindezt nem rosszallóan jegyzem meg, csupán arra utalnék, hogy Lázár János – ha komolyan gondolja, amit mondott, és szavaiból tettek is következnek – majd három évtized után törne meg egy konszenzust, kavarná föl az állóvizet. Érdekes, hogy a hét végén Németh Szilárd Fidesz-alelnök – akinek antikommunizmusa éppúgy vitathatatlan, mint Lázár Jánosé – finomított a miniszter kijelentésén, mondván, az állampárt vezetésének megítélését el kell választani a tagságétól. Máig sajnálhatjuk, hogy 1990-ben elmaradt a katarzis, amit a vezető pártállami tisztségviselőknek a közélet első vonalából való eltávolítása és az ügynökkérdés – beleértve a megbízók, tartótisztek leleplezését! – rendezése okozhatott volna.
Ez a hajó elment, amiért felelős az elmúlt 27 év minden kormánya és parlamentje. De azért még most sem késő néhány döntést meghozni. Lázár János odaszúrhat egyet némely miniszter- vagy párttársának, ám a tét nélküli komcsizásnak egyre csökken az árfolyama a politikai tőzsdén. Az egykori párttagság nem dicsőség, de legalább nyilvános adat, miközben a közéletben ma is forgolódhatnak le nem leplezett besúgók, hálózati személyek. Állampárti tagsággal senkit nem lehet zsarolni, ügynökmúlttal igen. Utóbbinak véget vetni egyszer és mindenkorra – ez volna ma a bátor, antikommunista tett.”