„»Miután Paks stratégiai kérdés, ezért nem bírja ki (…) a középszerű vagy kisstílű vitákat (…), ennek a kormánynak, és azt hiszem, minden más kormánynak az a szándéka, hogy (…) ez a négy blokk, amiből ma a paksi atomerőmű áll, az tartósan, ahogyan az a törvényben rögzítve van, állami tulajdonban kell, hogy maradjon. (…) Atomenergiára építve villamos energiát termelni, az nem csak energiapolitikai kérdés, ennél sokkal szélesebb értelmű biztonsági és környezetvédelmi kérdés« – ezek a mondatok mind Gyurcsány Ferenc száját hagyták el 2006. február 7-én Pakson, az erőmű fennállásának harmincadik évfordulóján. Az eseményen szóba került a bővítés is. A kormányfő akkor éppen úgy gondolta: »az a helyes, hogy Magyarországon erről a kérdésről népszavazás döntsön majd«.
A kormány szándéka arra kérni az Országgyűlést, még az idei év első félévében hozzon döntést arról, hogy a paksi atomerőmű kapacitását egy átfogó fejlesztéssel megkétszerezzük – ezt szintén Gyurcsány Ferenc mondta 2009. február 16-án az Országgyűlés előtt. Az akkori miniszterelnök a politikai térben nyitott kapukat döngetett, kérése az év márciusában teljesült. A Tisztelt Ház 330 igen, hat nem és tíz tartózkodás mellett felhatalmazást adott egy új atomerőmű építésére. A ritka alkalmak egyike, amikor konszenzus, nemzeti minimum jött létre a pártok között.