CEU-botrány: csak tesztelik, meddig mehetnek el?

„Egy másik lehetséges magyarázat, hogy a CEU ellen hozott törvényjavaslat csak egy teszt. A kormányfő szokása szerint megint elmegy a falig, pontosabban kitapogatja, hol van a fal, ameddig elmehet és a tiltakozás jellegétől, mértékétől függ majd, hogy mi lesz a következő lépése. Így benne van a pakliban az is, hogy végül visszatáncol. Erre utalnak egyébként a legfrissebb kormányzati nyilatkozatok is. Szerda este a minisztérium már azt kommunikálta, hogy a kormány kész nemzetközi megállapodást kötni az Egyesült Államok kormányával a CEU és a másik három érintett amerikai intézmény ügyében. De ha a végén mégsem lehetetlenítik el a CEU-t, akkor mi értelme volt ennek a cirkusznak? Mit profitál ebből a kormány?

(…)

Ami szinte biztos, hogy a CEU elleni akciót láthatóan valamiféle tárgyalás fogja követni, ami akár hónapokig is elhúzódhat. Ez sem feltétlen rossz a Fidesznek, függetlenül attól, milyen megállapodás is születik végül. Ha a kormányzat úgy akarja, akkor a Soros-téma ezáltal napirenden lesz és azok a Fidesz szavazók, akik elhiszik, hogy Soros György maga a Sátán, elégedetten dőlnek hátra, mert a kormány teszi a dolgát és felveszi a harcot a Sátánnal. Vagy másképp fogalmazva, felveszi a harcot a nemzet halálát akaró liberális elittel szemben.

De ezeknek az illiberalizmust erősítő kormányzati akcióknak akkor is van negatív hatásuk, ha esetleg az rövid távon nem jelentkezik vagy nem érzékelhető. Különösen igaz ez a CEU esetében, amelynek a csápjai nem csak a tudományos, de a gazdasági életre is kiterjednek. A kormány rövid távú politikai célját szolgálhatja ugyan, ha azt tudja üzenni a hithű szavazóinak, hogy a »nemzeti szuverenitás« mindenek felett van és ezért bárkibe beleszállhat két lábbal. De ugyanez az üzenet nagyon rosszul cseng azon külföldiek körében, akik Magyarországon akarnak élni vagy befektetni. Vagy azoknak a magyar fiataloknak a számára, akik azon gondolkozzanak, hazajöjjenek-e, vagy menjenek-e el innen. Nekik azt üzeni, hogy ez egy olyan ország, ahol a játékszabályokat hirtelen, egyik napról a másikra megváltoztathatja a kormány, ha az érdekei éppen úgy kívánják. Ez pedig csak egy nagyon szűk körnek kedvez.”