„»Ádám, hol vagy? / Vajon hova mehettél? / Ádám, hol vagy? / Itt lennél, ha szeretnél! / Állandóan csavarogsz, / Hiányzol, és az a rossz! / Ádám, hol vagy? / Ádám, hol vagy, merre csavarogsz?«
Ezt dúdolta Vona Gábor az első langyos, madárfüttyös tavaszi délutánon, és akkor Ádám váratlanul betoppant. Simicska Ádám. Nagy volt a csodálkozás és nagy volt az öröm. Ádám betoppant, akár egy zsúrpubi, és telve volt segíteni akarással, jó szándékkal, szeretettel.
– Gábor, a jövő évi választáson csak az a kérdés, hogy meglesz-e a kétharmadod…
– Ádám, jó ezt hallani, de félek…
– Ne félj, Gábor! Ne légy kicsinyhitű!
– Én igazán nem vagyok kicsinyhitű, én azt is elhittem, hogy a hardcore jobbikos gárdistáimból sikerül majd migránssimogató, filoszemita, cigánypárti, genderben hívő zsúrpubikat faragnom, de a jelek szerint nem sikerült. Még az anyukámat is a szájukra vették…
– Gábor, ez csak a kezdeti nehézség. Megmondta az apám is, hogy most egy darabig majd zuhanni fog a népszerűségetek, de aztán egyszer csak, hirtelen, elindultok felfelé, megállíthatatlanul, száguldva!”