A nyitott társadalom és a liberális forradalom

„Fontos, hogy pontosan értsük Ignatieff CEU-rektornak, ennek a kanadai liberálisnak – akinek a működési területe most éppen nálunk van – a viszonyát mindahhoz, amit mi az elmúlt évtizedekben, itt és a régióban megtapasztaltunk.

Kezdjük mindjárt a kommunizmussal, és a szovjet megszállással, ami mintegy fél évszázadra meghatározta az életünket, kijelölte a helyünket, befolyásolta gondolkodásunkat, értékrendünket. Ignatieff, annak ellenére, hogy mint a neve is sejteti, fehérorosz arisztokrata felmenőkkel is rendelkezik, mindennek nem tulajdonít különösebb jelentőséget. A kommunizmus kifejezést mindig a nácizmussal párban emlegeti, ahogy Hitlert Sztálinnal. Nem vette a fáradságot, hogy megértse a kommunizmust, amire nekünk majdnem fél évszázadunk ment rá, nem értheti tehát a posztkommunizmust sem, amit tanít, amiről elméletet dolgoz ki, és amire a diákjait tanítja.

Ami ’89–’90-ben nálunk és a térségben, a csodák évében történt, az egy olyan antikommunista forradalmi hullám volt, amiben a nép fellázadt a kommunizmus, és a szovjet megszállás ellen, szabad választásokat és demokráciát követelve. A Szolidaritás, és Orbán igen, de Havel nem állt ennek az elemi erejű népmozgalomnak az élén. Szerepét az értékeli fel Ignatieff és a többi liberális számára, hogy később, már cseh elnökként, legfontosabb lapjuk, a New York Review of Books többször is lehozta írásait. Azt hajlamosak elfelejteni, hogy elnöksége alatt Soros CEU-ja nem kapott működési engedélyt Prágában, ahova egyetemét eredetileg szánta, mert Klaus miniszterelnök nem akart Lomonoszov egyetemet cseh földön. (Remélem, Rektor úr nem tőlem hallja először, hogy a köznyelv így emlegeti a CEU-t, utalva arra a szerepre, amit az az elitegyetem a Szovjetunióban betöltött.)

A nemzeti függetlenségre, szabadságra és demokráciára vágyó közép- és kelet-európai tömegeknek ’89–’90-ben fogalmuk sem volt arról, ki az a Soros György, főleg nem arról, hogy mi fán terem az általa támogatott nyitott társadalom. Csak azt tudták, hogy elegük van a kommunista kísérletből, amit a második világháború után a nagyhatalmak rájuk kényszerítettek, és a saját kezükbe akarták végre venni sorsuk alakítását. Megértették, hogy a két világrend szembenállásából az USA került ki győztesen, és az USA ezúttal, a huszadik században először, törődik velük, odafigyel rájuk. Ezt bizonyította G. H. Bush elnök budapesti és varsói látogatása. Lerázták tehát magukról a kommunista diktatúrát, és véget vetettek a szovjet megszállásnak.

Néhány kiválasztott értelmiségin kívül senki nem hallott akkor Sorosról, aki a pártállami magyar szervekkel együttműködve működtette alapítványát és választotta ki ösztöndíjasait. Köztük engem is. Ami még ennél is fontosabb, az az, hogy míg Soros a diktatúra utolsó óráiban olyanoknak is adott támogatást, akik szemben álltak a pártállami rendszerrel, a kommunizmus bukása után csak és kizárólag a volt kommunista nomenklatúra embereit foglalkoztatta, foglalkoztatja, támogatta és támogatja. Méghozzá meglehetősen tetemes összegekkel.

Fontos hangsúlyozni: azzal, hogy Soros kizárólag a baloldali és liberális szereplők számára folyósít támogatásokat, nyíltan beavatkozik a magyar belpolitikai életbe. A 90-es évtizedben jelentősen megnövelte az eleve infrastrukturális és anyagi hátrányból induló nem kommunista pártok és szervezetek hátrányát, megnehezítette megkapaszkodásukat, és tevékenyen elősegítette a posztkommunisták visszatérését a hatalomba. Célzott támogatásainak köszönhetően liberális eltartottjai a kommunista diktatúra bukása után két évvel kihozták a karanténból az összes mocskos bolsit, hogy aztán frigyre léphessenek velük, és a hátukon felkapaszkodva ők is hatalomra kerülhessenek.

Soros tehát Magyarországon, és a régióban máshol is, a leszerepelt komcsik és a velük mindenben összebútorozott libik legfőbb támogatójává, sőt eltartójává vált. És maradt a mai napig. Megtestesít mindent, amit megvetésre érdemesnek tartunk. A kommunista hatalomátmentőket, az igazságtétel elszabotálását, nemzeti érdekeink képviseletének elbagatellizálását. Soros, ma annyit tesz, mint liberális, a liberális annyit, hogy SZDSZ, vagyis utálatos, nemzetietlen, arrogáns és vállalhatatlan.”