Porosenkoék utolsó áldozatai

„Két washingtoni és egy izraeli szakértő véleményét is hallottam szerda este. Mindhárman azt állították: az USA-t annyira más problémák kötik le, hogy biztosan elfordul a térségtől. Az ukrajnai vezetők – a baltikumiakhoz hasonlóan – azért provokálják Oroszországot, hogy az nyílt katonai lépésre ragadtassa magát, mert abban reménykednek: Washington továbbra is támogatná őket emiatt. De az említett szakértők szerint ez a hajó már elment.

Ha csak nem az orosz nacionalisták kerekednek felül – mondom én. Az utóbbi napokban, az orosz tévéadásokban megszaporodtak azok a nyilatkozatok, hogy Kelet-Ukrajnában katonai megoldásra van szükség. A donyecki, meg a luganszki harcosoknak, akik között oroszországi, meg csecsenföldi, meg ki tudja honnan jött önkéntesek vannak, már amúgy is elegük van a tétlenségből. Hagyni kellene, hogy átlépjék a frontvonalat, s legalább addig nyomuljanak Nyugati irányban, míg az itteni nagyvárosok a kijevi nehéztüzérség lőtávján kívül kerülnek! Vissza kellene foglalni a történelmi Novorossziját! Egyesek azt pedzegetik: felhatalmazást kell szerezni az ENSZ-től arra, hogy Kijevben a moszkvai vezetők közreműködésével rendezzék a hatalmi kérdéseket.

A Putyinhoz közeli politikusok és szakértők egyelőre állják a sarat. Azt hangoztatják: csak a minszki megállapodás keretei között szabad cselekedni, s hogy az oroszok (a magyarok stb.) lakta területek Ukrajnán belüli autonómiája a megoldás. Nyilvánosan rendre elhárítják a minszki megállapodással ellentétes javaslatokat. Az azonban realitás, hogy az amerikai elnök, Trump – ha majd egyáltalán lesz ideje az ukrajnai ügyekre egy pillantást vetni – feltehetően Angela Merkelre bízza a polgárháború befejezését. Annál inkább, mert 2015 februárjában a német kancellár is résztvevője volt annak a minszki, maratoni tárgyalásnak, amelyen az orosz, az ukrán, a francia államfővel együtt meghatározták a teendőket.

Most, hogy a francia elnök, Francois Hollande lassan lelép a színről, s egyébként is, egy friss közvélemény-kutatás szerint a franciák többsége azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák Ukrajnát, Trump legfeljebb Merkelre számíthat. De utóbbi az újraválasztásával lesz elfoglalva, ezért nyilvánvalóan döntés elé állítja Porosenkot: vagy cselekszik végre, vagy mehet oda, ahonnan jött; vissza a csokoládégyáraiba, köztük az Oroszországban még mindig működőbe, bár a hírek szerint bezárás előtt állóba. Az Európai Unióra már csak azért se számítson nagyon, mert ez már egyáltalán nem az, ami három éve volt! Ukrán lapok szerint az államfő ezt az ultimátumot talán már a mostani berlini megbeszélésen megkapta.”