Szerény faszi vagyok, beérem a világhírrel és a halhatatlansággal

„Mit szólsz ahhoz, hogy néhányan összetévesztenek egy másik magyar irodalmárral, Jászberényi Sándorral? Gerlóczy Márton szerint például Jászberényi őt vádolja azzal, hogy a nevedben álnéven ír. Erről mit gondolsz?

Egyikükről sem hallottam még. Egyébként is utálom az y-ra végződő családneveket, és igazság szerint évek óta nem szagolgatom a hazai »irodalmi« élet poshadt mocsarának szánalmas kigőzölgéseit. Mindig is outsider voltam. Sem előttem, sem utánam nem volt hasonló, nincsenek előképeim. Talán Hemingway tudott megközelíteni a leginkább, de végül ő is feladta. Meg a vége felé átment ilyen picsogós, szenvelgős ponyvába. Összességében al-Gazálival, a híres arab-perzsa filozófussal értek egyet: a teve sem számlálja, hány homokszem kerül a patái alá. Az al-Manar című tekintélyes irodalmi lap munkásságommal foglalkozó tematikus különszámában egyébként olvastam, hogy Madzsarisztánban többen megpróbálták utánozni a stílusomat, de ez nem megy ilyen egyszerűen. Az irodalom Élet, Szenvedés, Vér és Pina nélkül annyit sem ér, mint a bevarrt seggű eritreai prosti vazelin nélkül. De persze sok sikert kívánok minden kezdő írónak – amíg nem valami posztmodern ganét okádnak a világba.

Egyesek szerint esetleg Jászberényi állítólag talán azt gondolja, hogy te igazából a 444-es Szily Laci és/vagy Bede Márton, esetleg az átlátszós Bodoky Tamás vagy, illetve ők hárman együtt, vagy az eltitkolt gyermekük. Ez igaz?

Ez zavarosabban hangzik, mint a közép-arábiai Banu Tamim törzs szakrális genealógiája. Továbbra sem tudom, ki az a Jászberény Laci, és a többiekről se hallottam. Már megszoktam, hogy Kelet-Európában az a világraszóló zsenik sorsa, hogy a helyi parlag nem tud mit kezdeni a tehetségükkel. Nem véletlen, hogy a legfénylőbb csillagoknak – az Altairnak, az Aldebarannak vagy az Arrakisnak – nem magyar vagy román, hanem arab nevük van. Nem nagyon foglalkoztat, hogy mit gondolnak rólam »otthon«, vagy kik akarnak a fényemben sütkérezni. Az én családom a háború, legjobb barátom a halál, otthonom a katasztrófa. Szerény faszi vagyok, beérem a világhírrel és a halhatatlansággal. Ománban járja a mondás: a hegy tetejéről könnyű összetéveszteni a bélsárt az olajjal, és az íze egyiknek sem kellemes – de a káfir csak az egyiktől ég rendesen. Persze ha bárki a saját neve alatt publikálja a szövegeimet, azt megtalálom, és megbaszom. Ezt megígérhetem.”