Alapítvány és Birodalom

„Mert bárkivel szembejöhet egyszer csak a rezsim. Talán az ő valakije végzi penészes kórházi matracon, fájdalomcsillapító nélkül, ellátatlanul. Vagy az állása tetszik meg valamely csókosnak, netán az üzlete, háza, nője. Esetleg az egzisztenciáját rajzolják át egyik napról a másikra, betiltják, államosítják, elveszik és szétosztják kuglifejű senkihelyettesek rokonságának.

Akkor hová mész panaszra? Ki fizet neked ügyvédet, ki segít, hogy nyilvánosságra kerüljön az igazságtalanság? Mivel jár, ha kialakul egy elit, amely semmivel nem tud lebukni, mert nincs már, aki szót emel? Milyen kontroll marad, hogy belülről ne rohadjon szét a párt… mármint ennél jobban, mert hiszen a rohadás penészvirága már Németh Szilárd is, ez a beszélő disznósajt, korunk Marosán Györgye.

(…)

A terv világos, a pszichózis szintén. Terveznie és változnia kell a velük szembeszegülő tábornak is. Mindenekelőtt körülnézni és észlelni, hogy különbözőek vagyunk, de az ellenség közös, és mi vagyunk többen. Más technikák, más módszerek, új szövetségek ideje jön. És új célok: egy olyan ország, ahol elférünk egymás mellett különbözően is. Elférnek a disznósajtok is majd, csak alacsonyabb polcon.

Megszervezte már magát nehezebb időben is a szolidaritás.”