Változó állapotok

„Mégis, mindez rámutat a Fideszre leselkedő veszélyekre. Az egymást követő kampányokra átállított kormányzati gépezet politikai hasznot hajt, ám elveszíti a tervezés és az előrelátás képességét. A pillanat uralása, vagyis az adott helyzet vérprofi elemzése, a bűnbakok azonnali kijelölése és a mozgósítható szavazók körében legnépszerűbb megoldás gyors kiválasztása óriási politikai képesség, de az oktatási rendszer beborulása jelzi, hogy ennek megvannak a korlátai és súlyos következményei. Az Orbán-rendszer számára van rizikó az átalakuló világhelyzetben is. A világpolitika új erős embereinek viselkedése beláthatatlan. Erősen kérdéses, hogy Orbán valóban támaszkodhat-e a kezét dörzsölve várt új szövetségesekre. S persze nem válik a kormány előnyére az sem, hogy ma már evidencia, mennyire korrupt az Orbán-rendszer. Ám az ügyek felfoghatatlan tömege, valamint az egyes ügyek közötti rendszerszerű összefüggés megértésének hiánya akadályozza, hogy a korrupciókritika frontján áttörést érjen el az ellenzék.

A »hagyományos« ellenzéki stratégiák vagy várakozások mit sem segítenek a – más kontójára – kockázatokat vál­­laló, a kedvező széljárásnak örvendő, sokak által utált, de még mindig bivalyerős orbáni hatalommal szemben. A magyar kormányt a politikailag szétforgácsolódó Európai Unió nem fogja távozásra szorítani, leckéztetni is egyre kevésbé bírja. A népharag sem fogja mostanában elsöpörni, részben mert nincs olyan mozgalom, amely meg tudná szervezni az elégedetlenséget, részben mert a részvételnél és a lázadásnál erősebb az elfordulás és a beletörődés érzése a társadalomban. Hiába bíztak az ellenzéki vezetők a visszalendülő ingában, 2014 egyik legfőbb tanulsága, hogy a hagyományos bal-jobb ingamozgás nincs többé, mivel a kétosztatú politikai rendszert a centrális erőtér váltotta fel. »Zöldmezős« vállalkozásra, politikai startupok feltűnésére fokozódik az igény, de a belépési feltételek, lásd a putyinizálódó-erdoganizálódó médiakörülményeket és a civilek ellehetetlenítését, egyre romlanak – hacsak nem a régi ellenzék agóniája érleli az újat. A legbiztosabb még, látszólag, a várakozás. Ez nem tétlenséget jelent, hanem jelenlétet és építkezést, reménykedve egy olyan változásban, amely kívülről vagy belülről megroppantja az Orbán-rendszert. Valóban nem mindegy, hogy ilyen esetben kik lesznek a színen. Más kérdés, hogy semmi sem garantálja egy ilyen változás emberöltőn belüli bekövetkeztét, pláne kedvező irányát.”