Nyergelj, fordulj!

„Ez legalább olyan kemény és tiszta beszéd, mint pénteken az amerikai elnöké volt. Nyilván sokan meg is jegyzik baloldali politikai és médiakörökben, illetve fórumokon, hogy kinek, minek képzeli magát a magyar kormányfő, hogy kioktatja a sokkal nagyobb és erősebb európai országokat. Orbán elmondta, a politikában fontos szabály, hogy mindenkinek tudnia kell, hol a helye, miben szólalhat meg és miben nem. Magyarország a területe, népessége, GDP-je alapján kis országnak számít. Akkor mi jogosítja fel, hogy beszélni merészel nagy világpolitikai kérdésekről és teendőkről? Úgy fogalmazott, az, hogy 2010–2016 között Magyarország »feketebárányból sikertörténetté vált«, miután száznyolcvan fokos fordulatot hajtott végre. A siker felé vezető új, sajátos magyar modell legfőbb elemei szerinte a politikai stabilitás, a szigorú fiskális politika, a segély- helyett munkaalapú társadalom megteremtése, a duális képzési rendszer kialakítása és a keleti nyitás, elsősorban Kína felé. »Kellő szerénységgel, de kellő önbizalommal is ezeket tudjuk a világnak megfontolásra felajánlani« – mondta a magyar miniszterelnök a Lámfalussy-konferencián.

Ahogy az újkori történelemben néhányszor már – 1848–49-ben vagy 1956-ban – népünk a »Nyergelj, fordulj!« jelszóval, magyar virtussal a világpolitikai fordulat élére állt, úgy most is van rá esély, hogy a kedvező nemzetközi széljárást, a nagy világpolitikai és -gazdasági átrendeződés nyújtotta új lehetőségeket józanul felismerve és bátran megragadva ismét a történelem főutcájára kerülhetünk. Persze ez az út is hosszú és kanyargós, helyenként rosszul van kitáblázva, olykor kátyúk is vannak meg zsúfolt kereszteződések – mégis jobb rajta haladni, mint különféle zsákutcákban vagy sötét és veszélyes mellékutcákban, ahol az elmúlt fél évezred s különösen a huszadik század legnagyobb részét töltöttük, sokszor önhibánkon és akaratunkon kívül.”