Civil War

Van erős érv amellett, hogy „eltakarítsa az útból” (copyright by Németh Szilárd) a külföldről pénzelt civilszervezeteket a kormány! S hogy mi az? Egyértelmű: hogy Gulyás Márton ne jusson többé egy fillér forráshoz sem! 

Ez a gonosz gondolat futott át az agyamon, amint meghallottam a civilbeszántós hírt. Hogy éppen ez, abban bizonyára szerepet játszott, hogy a túlmozgásos nyafogás országos megafonbajnoka ismét lefasisztapropagandistázott egy fórumon – de aztán huss, elszállt a gondolat, én pedig megszántam szegényt. 

Egyrészt a denevérektől is undorodom, de hát ritkán tűnnek fel: ki lehet bírni. Meg aztán: veri őt a sors keze eléggé. Nem bottal. (Bottal a dékás nagyik szokták.) Hogy mivel? Nos, velünk ellentétben Gulyás Mártonnak a nap 24 órájában el kell viselnie Gulyás Mártont. Azért az nem lehet vidám. 

Ráadásul, hosszú évek meddő kísérletezése után a slejmtorkú mitugrásznak végre sikerült előrukkolnia egy tényleg vicces videóval a háttérhatalmazós elmeroggyanásról.

*

Szóval: sajnos nem.

Nincs egyetlen jó érv sem a Fidesz civilbeszántós tervei mellett.

Persze a konkrét törvénymódosítás-ötlet semmilyen beszántást nem emleget, csupán azt, hogy tegyenek vagyonnyilatkozatot a civilszervezetek vezetői is. Hogy ez mégis miért gond olyan szervezeteknek, akik maguk elvileg testi épségük veszélyeztetése árán is küzdenének a szent átláthatóságért, az számomra talány és el is kuncognék ezen, ha nem jött volna a kormányoldalról, Fidesz-elnöki és -alelnöki szintről is néhány magyarázó, érvnek szánt nyilatkozat.

Vegyünk végig párat!

1. A sorosista álcivilek nem is civilek, hiszen politizálnak a kormány ellen! Civilek ne politizáljanak!

Nos. Tehát. Az az irány, hogy a papok papoljanak, a járókelők járókeljenek, a szeretők szeressenek, a civilek civiljenek, a politikusok meg politizáljanak? Mindenki tegye szépen a dolgát, és csak azt? Oké, oké, velem lehet beszélni: legyen így. Csak akkor, ha kérhetném, a politikusok is csak politizáljanak, jó? Ne járókeljenek például. Soha. Mert ugye milyen jogon is avatkoznának a járókelők dolgába? A politikusok természetesen ne is szeressenek. Azt majd teszik a szeretők. A politikusok továbbá ne papoljanak. A papok pedig ne politizáljanak, ugye?

Na nézzenek már oda! Meg is érkeztünk a kádárista komcsizmushoz! Szóval ez nem érv, barátaim. Politizálni, kormányt kritizálni minden magyar állampolgárnak joga van. Egyénileg is, testületileg is. Merthogy szerveződni is joga van a magyar állampolgárnak. Hogy mi biztosítja ezeket a jogokat? A „fideszes” Alaptörvény. 

*

2. No de ezek a szervezetek mégiscsak bele akarnak szólni a magyar politikába úgy, hogy senki nem választja őket, tehát felelősséget, ellentétben a politikusokkal, nem viselnek!

Valóban nem viselnek felelősséget, nem választják őket: viszont nem is hoznak törvényeket. Nincs döntési joguk. Szóval ez sem érv. Még egyszer: ahhoz, hogy véleményt nyilváníts, nem kell semmilyen felhatalmazás a néptől. Alapjog. De nézzük a gyakorlatot: milyen hatékonysággal is alakítják a magyar politikai agendát mondjuk a melegházasságért küzdő sorosos szervezetek? Nos, olyannal, hogy Magyarországon nincs melegházasság. Kétszer pedig fideszes kétharmad született a választásokon. Ez a beavatkoznak-szöveg tehát: vaklárma.

*

3. Jó, de akkor is legyen átlátható, kit honnan pénzelnek!

Legyen! - döngetnénk együtt ezt a kaput Orbán Viktorral, ha az nem lenne réges-régen tárva-nyitva. Mivel nyitva van és nem akarunk nevetségessé válni, inkább nem döngetjük. Pontosan tudjuk ma is, melyik szervezet él Soros-pénzből. Közhasznúsági jelentéseik elérhetők, néhány éve ráadásul törvénytelenül vizsgáltatták át őket tüzetesen a kormányhuszárok – és nem találtak semmi érdemlegeset.

Szóval tudjuk, ki a Soros-kitartott, le is írjuk róla; meg azt is, ha szerintünk hülyeség az, amiért oly' büszkén harcol. Kíváncsiak vagyunk vezetőik vagyonnyilatkozatára? Ha lesz ilyen, nyilván átnézzük majd, de túlzott izgalmi állapotba nem kerülünk a hírre. Vagy komolyan gondolja valaki, hogy Kapronczay Stefánia TASZ-főnök csúszómilliárdokat kap a folyószámlájára az agg milliárdostól?

Az a kormányzati szereplő, aki ezt sejti, vagy magából indul ki, vagy tényleg elhiszi a saját propagandáját. Nem tudom, melyik rosszabb. 

*

4. Az akkor sem járja, hogy ne a magyar emberek mondják meg itthon, mi fontos kérdés és mi nem! Hogy azt külföldi pénzekkel torzítsák a közbeszédet!

Ez már épkézláb érv. Valóban vannak ilyen torzulások. Például: miért is van annyi szó a melegházasságról? Mert a magyar melegek mind azt akarják? Dehogy. Azért, mert erre van pénz, erre vannak pályázatok. Meg coming outoltatásra. Sorostól, igen. Cserébe ma a kormány a magyar adófizetők pénzéből CÖF-öt finanszíroz, amely ugye nem álcivil és nem politizál még véletlenül sem, csak éppen teleragasztgatja „Gyurcsány, bohóc, Vona”-képekkel az országot. Szóval itt valóban nem ártana némi változás. 

*

S minthogy én magam nem vagyok sötétben settenkedő Soros-bérenc, elő is állok egy konstruktív javaslattal, amely által tényleg a magyar emberek mondhatnák meg a tutit. 

Nem, nem népszavazás. Sokkal jobb. Nem is lenne drága, hiszen már működik jó ideje.

Úgy hívják, hogy 1 %-os felajánlás. Jó ideje mi rendelkezhetünk róla, hogy személyi jövedelemadónk e hányadát mely „civil szervezetnek” passzolja tovább az állam. A javaslatom: aki nem rendelkezik róla, annak az 1%-át is ugyanolyan arányban osszák föl a civilek között, amilyen arányban a rendelkezők döntésének következtében pénzhez jutottak.

Egy algoritmus számolná ki tehát, mely szervezetnek mennyi pénz jár pluszban ebből a kalapból – nem mindenféle kollégiumok, politikusok által összeverbuvált álcivilekből, mint ma. Az döntene tehát, mely civilek kapjanak pénzt, aki fizet. A magyar adófizető. 

Ja, hogy így megcsappanna a CÖF költségvetése? Ki tudja? Lehet, hogy nem. Fizethet tagdíjat a tagság is, nem tilos. Támogathat nyugdíjas is CÖF-öt, transzaktivista meg szivárványos alapítványt, ha fontos neki. Ha meg mégsem teszi majd: hát, így döntött a nép. S mi lehet fontosabb a magyar nép szuverenitásánál, nem igaz? Ha Gulyás Mártonnak adja az istenadta, hát adja neki. Ő pénze.

Ha a kormány még így is félne, hogy valamely civil ügyre nem jut elég, arról az ügyről rögtön kiderülne, hogy nem civil ügy. Azt kormányzati szervezetekkel kell megoldani. De megengedő vagyok: betehetne az alapba a parlament is, csakhogy azt a pénzt is a magyar adófizetők döntésének arányában dobná szét az algoritmus.

Ugyanez vonatkozna arra a külföldire, aki nagyon szeretné támogatni a magyar civil szférát. Tegyen bele ő is – azt is szétdobja majd a gép az összes szereplő között. Kíváncsi vagyok, Soros György vajon adna-e, ha abból nem csak a kedvencei, hanem ideológiai ellenfelei is részesülnének. 

Egy biztos: rákényszerülne mindenki arra, hogy a magyarok (figyelem: magyarok nem egyenlő magyar kormány!) számára fontos kérdésekkel foglalkozzon, ha élni akar. Hogy meggyőzze őket: amivel foglalkozik, tényleg fontos nekik. Hogy ne kizárólag a messianisztikus nyílttársadalom-agendát nyomja, vagy hogy ne csupán a kormányzat szócsöve legyen. 

Egyszerű, igazságos, demokratikus, nemzeti megoldás lenne? 

Szerintem igen. Ez persze csak vélemény. Egy a biztos.

Hogy nem lesz belőle semmi sem.