Putyin nem kér a tanácsokból

„Kína, India, Japán. Sokat mondó, hogy igazán perspektivikus partnerként ezeket az államokat, és ebben a sorrendben emelte ki az orosz államfő, Vlagyimir Putyin év végi üzenetének csaknem a végén. (A december 1-jén elhangzott beszéd orosz, illetve angol változata itt érhető el.) Mint mondta: Kínával – amely »világ legnagyobb gazdaságának pozícióját foglalja el« –, a kölcsönösen előnyös együttműködés minden évvel új, nagyléptékű kereskedelmi, befektetési, energetikai, fejlett technológiai projektekkel bővül. Indiára kiemelt stratégiai partnerként, a legkülönbözőbb területeken felfutó együttműködés hatalmas lehetőségeként tekint Moszkva. A Kreml vezetője szerint minőségi haladást értek el a Japánnal kiépített kapcsolatokban; üdvözölte a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztését, a közös projektek indítására törekvést.

Az Amerikai Egyesült Államok a negyedik helyre szorult a felsorolásban. »Készek vagyunk az együttműködésre az új amerikai adminisztrációval« – mondta Putyin. »Fontos, hogy normalizáljuk, fejleszteni kezdjük a kétoldalú viszonyt az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján«. Az egész világ érdeke, hogy Oroszország és az USA, a közös felelősség alapján, együtt cselekedjék a globális és a regionális problémák megoldásáért, a biztonság és a stabilitás biztosításáért. Az orosz államfő aláhúzta: azok a próbálkozások, amelyek az egyensúly megbontására irányulnak, globális katasztrófához vezethetnek. Az erőket mindenekelőtt a nemzetközi terrorizmus tényleges, korántsem légből kapott fenyegetése ellen kell egyesíteni – jelezte Putyin.

Ám a Kremlből ezúttal azt tartották fontosnak értésünkre adni: a dolgok jelenlegi állása szerint Európa csak az eurázsiai gazdasági térség részeként fontos számukra. Ennek megfelelően minden más nemzetközi szervezet az Európai Unió elé került a beszédben. Mint elhangzott: »Oroszország aktív keleti politikáját messze nem valamiféle konjunktúra diktálja, még csak nem is az orosz-USA-, illetve EU-kapcsolatok kihűlése, hanem a hosszú távú nemzeti érdekek és a világfejlődés tendenciái«.”