Pánikkeltés

„Némileg meglepődve értesülök a ballib orgánumokból arról, hogy a kényszer-betelepítés elleni népszavazás kampányában a kormányoldalnak mostanra a nyers fenyegetés maradt az egyetlen eszköze. Ezek szerint az ellenzéknek még vannak józan, alpári indulatoktól mentes, racionális érvei. Remélem, egyszer, csak úgy pillanatnyi illusztrációként megvillantanak egyet, mert az égnek meredő középső ujj nem az. Egyébként arról, hogy mi hasznunk származnék akármekkora migránstömeg elviseléséből, még nem sikerült egyetlen árva, közérthető mondatot sem előállítaniuk. Marad annyi, hogy a kormány félelmet gerjeszt a migránsokkal szemben, így ők hiába akarják megszerettetni magukat, esélyük sincs rá. Minden félelmet gerjesztő szlogent és módszert nem kívánunk ismertetni, helyünk sincs rá, hiszen sokak szerint már az is jeges rettegéssel tölti el az állampolgárt, ha a szavazásról szóló értesítőt megtalálja a postaládájában. (...)

Némely baloldali forrás azt is tudni véli, hogy a kormány a roma lakosságot is szeretné mind nagyobb számban népszavazásra bírni, de őket sajátos helyzetük miatt másfajta mumussal kell ijesztgetni. Beszámolók szerint Szabó Tamás jászberényi polgármester már a kormányzati direktíváknak megfelelően kapacitálta azzal roma polgártársait, hogy ha nem szavaznak nemmel, akkor a bevándorlók elveszik tőlük a segélyt. Nem vitatjuk, hogy lehetséges valami ilyen központi elképzelés (bár miért csak Jászberényben éltek vele?), hiszen már jóval a kampányidőszak kezdete előtt felmerült, hogy a migránsok betelepítése a roma felzárkóztatástól is elvonna költségvetési pénzeket. Így lenne-é, avagy sem, megmondhatói nem vagyunk, csak annyi biztos, hogy roma polgártársaink nem feltétlenül rémülnek meg a migráns pénzszivattyútól. Ők úgy vannak vele, hogy a segélyt eddig is megkapták többnyire, azt a migránsok aligha veszélyeztetnék, a felzárkóztatásra szánt ezermilliárdokból meg valahogy eddig se láttak túl sokat, az eltüntetésükhöz viszont nem kellettek a migránsok.”