A rendszerváltás előtt még voltak illúziók a köztévékről

„Térségünk köztelevízióinak nézettségei adatait böngészve a laikus számára úgy tűnhet, hogy a regnáló kormányok talán nagyobb jelentőséget tulajdonítanak nekik a hatalom megtartása szempontjából, mint azt a számok indokolnák. Ön mit gondol erről?

Lengyelországban és Csehországban a magyar köztévéhez képest kifejezetten magas a nézettségi mutató, az adatok tehát igen eltérőek a régión belül. Hogy aztán ez arra a következtetésre vezet-e, amelyet említett, azt nem tudom. A modern politikai rendszerekben sokszor igen kicsi az az arány, amely úgymond jobbra vagy balra eldönt valamit. Valamennyire muszáj hinnünk abban, hogy a média befolyással bír a fogyasztói szokásokra, a politikai döntésekre vagy éppen az életvitelre – még ha nem is tudjuk pontosan megmondani, hogy milyen erős ez a hatás.

Ha van egy masszív kormányfelügyelet alatt álló közszolgálati média, akkor azt hiszem, hogy az még tizenöt százalékos közönségaránnyal is nagyon hasznos a politikai elitnek. Nem szabad elfelejteni a rádiót sem, hiszen azért van egy jelentős – persze elsősorban idős – rétege a teljes népességnek, amely a közszolgálati rádió műsoraihoz ragaszkodik. A szokás rendkívül erős befolyásoló tényező. Ha valaki hozzászokott egy médiumhoz gyermek- vagy fiatal felnőttkorában, ahhoz később is nagyon erősen fog ragaszkodni.

Mégis igen sok példát lehetne hozni az ellenkezőjére is: amikor kiélezett politikai szituációkban a köztévé által elvileg sugallt nézet nem tudott felülkerekedni egy-egy népszavazás vagy választás alkalmával.

Ha pedig nem azt a meggyőződést sulykolta volna, akkor lehet, hogy még annyira sem közelíti meg a szavazatok számában a vesztes fél a győztest. Ki tudja ezt? Nem állítottam, hogy a köztévé mindenkire tud hatni, csak azt mondom, hogy a politikusok komolyan veszik ezt a hatást. Nem rég Török Gábor politológus, egyetemi kollégám nyilatkozta a hazai helyzetről a Népszabadságnak adott interjújában – és ezzel egyet tudok érteni –, hogy ma Magyarországon médialogikáról beszélni teljesen értelmetlen.

A közszolgálati rádió mostani hírműsoraiban például tizenöt hírből tíz biztosan nem felel meg a médialogika szabályainak, mert egyszerűen nincs hírértéke. A magyar közmédia úgy funkcionál, hogy a hatalom által odahelyezett emberek transzmisszióként megjelenítenek egy akaratot. Ez egyeseknek tetszik, másoknak nem, de hogy a médiatartalom-előállítás szabályainak nem felel meg, az száz százalék.”