„A magyar kormánypárt által nihilistának beállított Juncker persze elég régóta űzi a szakmát ahhoz, hogy teljesen ne szálljon el e való világból. Elismerte, hogy az Európai Unió a létét fenyegető válságon megy keresztül. Brexit, menekülthullám, terrorizmus, populista nacionalizmus és a tagállamokat egymással szemben álló blokkokba taszító választóvonalak – csak néhány a hosszú listából. Anélkül, hogy relativizálnánk a 2016-os krízis súlyát, tegyük hozzá: 2003-ban, az iraki háború kirobbanásakor a mostanihoz hasonló frontok alakultak ki az amerikai–brit vezetésű inváziót ellenző német–francia páros, illetve a Magyarországot is felvonultató »készségesek koalíciója« között.
A strasbourgi beszéddel Juncker igyekezett mindenkinek békejobbot nyújtani. Ügyes trükkel saját programjába becsomagolni egyes tagállamok követeléseit. A legzseniálisabb húzása az volt, hogy a soros szlovák elnökségnek osztotta ki a feladatot, hogy a menekültválságban a visegrádi négyek keményvonalas álláspontját képviselő Pozsony legyen kedves egy platformra hozni a befogadást ellenző, illetve e kérdésben humánusabb álláspontot képviselő tagállamokat. Ha Miroslav Lajcák szlovák külügyminiszter sikerre viszi e nem könnyű küldetést, akkor megérdemli, hogy ő legyen az év végén leköszönő Ban Ki Mun utódja az ENSZ főtitkári posztján.”