A ki- és bevándorlás törvényeit tárgyalják (1903)

Másoknál jobban érezte, hogy baj lesz, de kiutat ő sem talált.

1903. évi IV. törvénycikk a kivándorlásról 2. § A kivándorlás tekintetében a következő korlátozások állanak fenn: a) azok, a kik a véderőtörvényen alapuló állitási vagy szolgálati kötelezettség alatt állanak, csak az erre illetékes hatóságoktól nyert engedélylyel vándorolhatnak ki; b) azok, a kik ellen szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény miatt bűnvádi eljárás van folyamatban, nemkülönben az elitéltek a büntetés végrehajtása előtt nem vándorolhatnak ki; c) kiskoruak csak atyjuk vagy gyámjuk által irásban adott és hatóságilag hitelesitett beleegyezés mellett s a 15 éven alóli férfiszemélyek és a kiskoru nőszemélyek ebben az esetben is csak úgy vándorolhatnak ki, ha megbizható, felnőtt személy kiséretében utaznak s rendeltetési helyükön elhelyezésükről gondoskodva van; nem vándorolhatnak ki továbbá: d) azok a szülők, a kik 15 éven alóli gyermeküket itthon hagyni szándékoznak, a nélkül, hogy azok kellő gondozását biztositották; e) azok, a kik a rendeltetési helyig való utazáshoz szükséges pénzösszeggel nem birnak, vagy azon feltételeknek, a melyek abban az államban, hová kivándorolni akarnak, a bevándorlásra vonatkozólag meg vannak szabva, meg nem felelnek; f) végül, a kik részére valamely külállam kormánya, vagy valamely gyarmatositó vagy hasonló társulat vagy magánszemély által tervezett telepités czéljából egészen vagy részben ingyenes szállitás, vagy a szállitási költségek előlegezése helyeztetett kilátásba. 3. § Minden kivándorlónak abba az államba szóló utlevéllel kell ellátva lennie, a melybe kivándorolni szándékozik.

Most, a gyáva szemérmetlenség Kurjongató, rossz éjjelén, Böcsületére jól vigyázzon Minden nemes szegény legény. Egy életünk és egy halálunk S a régi, hős idők alatt Élet s Halál peremén jártunk, Nekünk nem új e gondolat. Kit elsodor e zagyva éjjel, Ki megmarad fészek-rakón, De mi közülünk játsszék csínján Mindenki a tárogatón. Mi másoknál messzebbről jöttünk És örök, amit akarunk, Ha úgy akarja a muszájság, Jól van, jól van, hát meghalunk. De az a mi gyönyörüségünk, Hogy, ha minden reped, szakad, Böcsületes szegény legények Pihennek a romok alatt. Megállott, de lehet folytatni A jó szemek, a szép szemek Érdemes, őrült látomását, Az Életet, az Életet.

Persze, az fiatal infantilisokra hajtott, őket mérgezte a libsi métellyel, az örök ellenzékiséggel. Nem véletlenül van itt a CEU, nem véletlenül hozta őket ide Demszkáj, miután a csehek gyorsan átláttak a szitán és kiebrudálták őket. Ady előadna a CEU-n ha élne!