A legbátrabb homoszexuális

„A szlovák miniszterelnök kemény hangon ítélte el saját nagykövetségét, amiért az kitette a szivárványos lobogót az uniós és a szlovák zászló mellé. Miközben Magyarországon sajnos egyes nagykövetek szinte versenyt űznek abból, hogyan demonstrálhatnak személyesen is a törvénysértő és provokatív vonuláson, Robert Fico kiállása mindenképpen értékelendő.

Nem terveztem, hogy a Budapest Pride kapcsán megszólalok, nem akartam megadni az örömet a szervezőknek, akiknek az elmúlt évek tapasztalatai alapján a céljuk egyáltalán nem a szexuális identitásuk melletti kulturált kiállás, hanem a provokáció. És mindezt ők valami frenetikus nagy bátorságnak élik meg. 

Mondjuk már ki, könyörgöm: ebben a mai vergődő, tengődő, tanácstalan Európában és annak szívében, a mai Magyarországon semmiféle bátorság nem kell ahhoz, hogy valaki nyilvánosan bőrtangában riszálja a szőrös farát a főváros sugárútján! Sőt, aki ezt megteszi, az a média sztárja, nagykövetek barátja, ünnepelt »szabadságharcos« lesz. 

Pedig valódi bátorság Ficonak kellett, hogy elítélje saját nagykövetét. De a legnagyobb bátorságra annak a homoszexuális embernek lenne szüksége, aki vállalná a saját irányultságát, de nem vállalná ezt az ízléstelen felvonulást. Neki fel kellene készülnie arra a sok támadásra, ami egyáltalán nem a vonzalmai miatt érné, hanem amiatt, hogy a társadalom építő része kíván lenni. Függetlenül attól, hogy esténként milyen nemű társ várja otthon...”