Szemben a valósággal

„Végül is nem maradt más, mint ez a kitüntetés-visszaküldősdi. Ami a maga képtelenségével meglehetősen pontosan mutatja azt a reménytelenséget, amibe a hazai balliberális értelmiségnek sikerült lavíroznia magát. Hiszen egy kitüntetés visszaküldése jogilag is, politikailag is értelmezhetetlen. Ha végigvisszük a gondolatot, nem kevesebbről volna szó, mint hogy hazai balliberális ember többé semmilyen múltbeli kitüntetést nem tarthat meg (nem csak lovagkereszteket küldözgetnek, nem csak jobboldali kormány idején megítélteket), és semmilyen jövőbeli kitüntetést nem fogadhat el, semmilyen kormánytól.

Mondhatnánk, hogy lám, lám, csak az »ingyenkitüntetések« mennek postára, a pénzzel járók nem – mert ugye akkor a pénzt is vissza kellene adni. De felesleges a kötözködés, a helyzet saját jogon is abszurd. És nem ez az egyetlen a maga nemében. A kitüntetéstüntetés vihar a biliben, a kvótanépszavazás viszont maga a történelem. Amely azt a leckét adja fel a vezető baloldali politikai erőnek, hogy válasszon a saját szavazói és a balliberális értelmiségi holdudvar között. Úgy látszik, nem a szavazókat választják.

Minden felmérés azt mutatja, hogy a szocialista párt támogatóinak többsége el akar menni a népszavazásra, és ott nemmel akar szavazni a migránsok kötelező betelepítésére. Ehhez képest az MSZP bojkottra szólítja fel a híveit. Éppen eléggé abszurd helyzet ez is, ráadásul a dolog igazi tétre megy: rövid távon a következő választás, hosszabb távon Európa jövője a tét. Régóta gyanítható volt, most teljes bizonyosságot nyert: a Magyar Szocialista Pártot, a magyar politikai baloldalt saját, kitüntetés-visszaküldő értelmisége teszi tönkre. Amely önhittségében minden politikai hibát és bűnt elkövet, amelyet csak el lehet követni. Ráadásul nem tanul belőlük, hanem kitart saját hibái és bűnei mellett.”