Folyamatos támadás alatt a szuverenitásunk – interjú Tuzson Bence igazságügyi miniszterrel
Mi várható a soros elnökségtől az igazságügy területén? Mit gondol az uniós vitákról? Mit tehetünk Európa és hazánk versenyképességéért?
Állandóan azt halljuk, hogy férfi és nő között nincs különbség, ezek után nagyon nehéz egy helyzetben a férfinak férfiként, vagy a nőnek nőként viselkedni. Interjú.
„És tudnak még az emberek küzdeni, ha észrevesznek, tudatosítanak egy ilyen problémát, vagy inkább kihátrálnak?
Szerintem inkább nem tanították meg őket megküzdeni. Állandóan azt halljuk, hogy férfi és nő között nincs különbség, ezek után nagyon nehéz egy helyzetben a férfinak férfiként, vagy a nőnek nőként viselkedni.
Ilyen szempontból nagyon praktikus, ha valakinek testvére van, mert annál jobb terep arra, hogy az ember kialakítsa magának a neki megfelelő megküzdési technikát, nincsen még egy. Nincs az a kegyetlen munkahely, ahol annyi atrocitás éri az embert, mint testvérek között. De mindez úgy történik, hogy folyamatosan biztonságban van, és érzi, hogy olyan emberekkel küzd, akiket szeret, és akik őt is szeretik. Így az ember itt azt is megtanulja, hogy a másikkal való küzdelem, az nem kell, hogy gyűlöletet jelentsen. Ez egy párkapcsolatból nagyon hiányozhat. Attól még, hogy a másikat épp most nem tudom elviselni, az nem jelenti azt, hogy kész, vége, rossz emberrel kötöttem össze az életemet. Egyszerűen tudomásul veszem, elfogadom, hogy ez előfordulhat.
Merre van a megoldás? Vissza térni a hagyományos szerep-felfogásokhoz, vagy egy tanulási folyamat révén alakítani egy kicsit a szerepeken?
Én nem vagyok arról meggyőződve, hogy feltétlen az lenne a dolgunk, hogy visszaforduljunk. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a kapcsolatoknak egy nagyon erős demoralizáló tényezője, hogy a fogyasztói-felfogás jelen van, hiszen azt tanuljuk meg, hogy ami nem jó, azt eldobjuk, és újat szerzünk. Ez egy nagyon nagy akadály, és az ember a személyes kapcsolataival is hasonlóan viselkedik. Van egy telefonom, és ha nem romlik el, akkor is egy év múlva lecserélem, ez automatikussá válik. Hogyha kilyukad a zoknim, akkor eldobom, régen még megvarrták.
A másik, ami nagyon megnehezíti a kapcsolatokat, az nagyon szomorúan hangzik, de a szerelmi házasságok. Az érdekházasságoknak az volt az előnye, hogy egy olyan szempont, érdek miatt házasodtak össze az emberek, ami megmaradt. Most egy olyan szempont miatt házasodnak az emberek, ami nem szűnik ugyan meg, de megváltozik. Az a fajta szerelem, amit az elején érzünk, húsz év után nem ugyanúgy fog megmaradni.
A szerelmi házasság csak egy száz-százötven éves találmány. Egyébként az emberek nagyon jól együtt tudtak élni, meg tudták szeretni egymást, és az érdek is összetartotta őket, egymásra voltak utalva.
A szerelemmel pedig az a helyzet, hogy ha tetszik, ha nem, az ember egy idő után igenis fog találkozni valaki olyannal, aki abban a pillanatban vonzóbb, szimpatikusabb, mint éppen a férje, vagy a felesége. Erre föl kell készülni. De amikor ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy ami nem jó azt lecseréljük, akkor ebben a pillanatban nem a megküzdést fogjuk választani. Ez egy ördögi kör, sehova nem vezet. De a szerelem megváltozása nem egy tragédia, ha az ember pont ugyanúgy nézne a férjére vagy feleségére harminc év elteltével, mint az első nap, az igazából fura is lenne.”