„Mégis úgy tűnik, hogy a republikánus Donald Trumpon nagyobb a nyomás. Mit képvisel, amiért ennyire félnek tőle ellenzői?
Trump nem oka, hanem okozata az amerikai liberális demokrácia és a politikai rendszer válságának. Az utóbbi tizenöt évben az Egyesült Államok vívott két véres és költséges háborút Afganisztánban és Irakban, amelyek nem csak eladósították az országot, de káoszba taszították a Közel-Keletet. Egyre erősödnek a globalizáció és a szabad kereskedelmi egyezmények kedvezőtlen hatásai: ötmillió ipari állás veszett el a fejlődő országokban megjelent olcsóbb munkaerő miatt. A 2008-as válság újabb milliók állását, otthonát, megtakarítását söpörte el. Közben megoldatlan a társadalmi mobilitás csapdája: az Egyesült Államokban diploma nélkül nehéz jó álláshoz jutni, miközben a felsőoktatás sokaknak megfizethetetlen. Örökzöld probléma az általános egészségügyi ellátás hiánya is, egy komolyabb betegség anyagi csődbe juttathat egy családot. A kisebbség, különösen a feketék helyzete sok helyütt kilátástalan, közel 50 százalékos az afroamerikai pályakezdők között a munkanélküliség, sokan emiatt képtelenek kitörni a »szegénység-bűnözés-börtön« ördögi köréből. A válságjelenségek sorát sokáig lehetne folytatni.
Nem gondolja, hogy az amerikai társadalomról alkotott kórkép több eleme a válság utáni magyar társadalomra is ráillik?
Nagy különbség, hogy míg az Egyesült Államokban a politikai döntésképtelenség, a politikai bénultság irányába lendült az inga, addig Magyarországon egy autoriter vonásokat viselő rendszer jött létre. Bár a hazai viszonyokat kevésbé ismerem, azt látni kell, hogy amit a kormány tesz, azt széles körű társadalmi felhatalmazással teszi. Persze lehet kritizálni a választási törvényt, de 2014-ben a magyar társadalomnak már látnia kellett, hogy a kormánynak milyen tervei vannak. Orbán Viktor pedig tehetséges, tud emberi félelmekből politikai tőkét kovácsolni. Ezt tette a liberális demokrácia válságával is. Ahelyett, hogy a megreformálásáról indított volna vitát, inkább egy másik utat választott, meghirdetve az illiberális demokrácia modelljét.
Ha a liberális demokrácia válságából vezetjük le az Orbán-rendszer logikáját, nehéz fogást találni rajta. Minek kövessen Magyarország egy olyan modellt, ami a bukás irányába halad?
Orbán politikájának megvan a maga logikája, amit jól csengő hívószavakba csomagol. Az idegenekkel szemben fellépő hazafi képe, a rend, a túlcsorduló nacionalizmus egyszerű, de működő kommunikáció. Az autoriter fordulatból, bár nekem nem szimpatikus, egyébként önmagában nem következne a társadalmi erózió, hiszen vannak a világban ilyen rendszerek, amelyek működnek: Szingapúrban például egy eldobott rágógumiért is szigorú pénzbüntetés jár, az emberek mégis elégedettek. Magyarországon azonban az autoriter folyamatokat nem követi társadalmi jólét, ezzel szemben egyre idegesebbek az emberek, a közbeszédben erősödik az idegengyűlölet, a rasszizmus. A magyar társadalom tragédiája mégis inkább az, hogy az Orbán-féle logikának egyelőre nincs alternatívája. Ahogy az Egyesült Államokban, úgy Magyarországon sem született meg a felismerés, hogy a liberális demokrácia válságban van.”