Vona mutatványa

„Álságos lenne az erőpróbát egyszerűen mérsékeltek és szélsőségesek konfliktusaként láttatni. Vona egyik alelnökjelöltje, Toroczkai László, Ásotthalom polgármestere aligha a politikai előélete miatt simul bele jobban a néppárti stratégiába, mint mondjuk Novák Előd. A pártelnök hatalmi játszmájáról, pozíciójának megerősítéséről is szól a történet, miközben a polgármesterek beemelése az alelnökök közé a Jobbik kormányzóképességét hivatott demonstrálni. Különös mutatvány: egyszerre szeretne a Jobbik szalonképes, illetve az elveihez következetes, a nemzeti radikalizmust továbbra is vállaló erőnek mutatkozni. Újabban több európai példa jelzi, hogy a hagyományos pártrendszer kereteit feszegetve szélről is a csúcsra lehet törni, ám ezt az utat a Jobbik elől Orbán Viktor nagy erőkkel igyekszik lezárni. Részben azzal, hogy az európai politika színpadán is el-elmozdul a mérsékelt néppárti pozícióból, részben azzal, hogy folyamatos nyomás alatt tartja a Jobbikot. (Mintha Kovács Béla esetében nem is annyira a kémvád bizonyítása, tisztázása, mint inkább az ügy napirenden tartása, elnyújtása lenne a hatóságok és a kormányzati propagandagépezet feladata.)

A Jobbiknak a néppárti stratégia eddig nem sokat hozott a konyhára. A nemzetközi elszigeteltség sem látszik oldódni. Vona Gábor okkal feltételezheti, hogy most érdemes kockáztatnia. Nem is az a legfontosabb kérdés, hogy a pártja, hanem hogy a szavazók mit szólnak az irányváltáshoz. Hogy mi marad a Jobbikból, ha ígérete szerint az elnök lenyesegeti a vadhajtásokat? Kis rosszindulattal azt is gondolhatjuk, hogy Vona csak szalon-, vagyis koalícióképessé tenné a pártját. A váltópárti státus elérése még messze van, a hozzá vezető út buktatókkal teli. De érdemes-e kisebb célokért politikai pályára lépni?”