A bukás

„Ez a Jones gazda nem jön vissza. Orwell Állatfarm című híres munkájában a négylábú és szárnyas állatok elkergetik a farm vezetőjét, hogy aztán a mesebeli közösség további útját a Jones gazda visszatérésétől való félelem jelölje ki. Gyurcsány Ferenctől, aki ma valami olyasmire készül, hogy megünnepelje a Balatonőszödön elhangzott beszédének tizedik évfordulóját, nem kell félni, jó ideje már mumusnak sem jó. Amikor a KISZ-es pályakezdés után jó pár évvel, a privatizáció egyik nyerteseként, ambícióktól feszítve újra a nagypolitika színpadára lépett, s a Medgyessy Pétert megpuccsolókon tökéletes taktikai érzékkel átlépve elfoglalta a miniszterelnöki széket, a Fideszből megüzenték: ő számukra a lottó ötös. Igazuk lett, csak kicsit később sorsolták ki a nyerő számkombinációt. Ezt a pillanatot az MSZP-frakció zárt ülésén elhangzott beszéd hozta el, amely nyilvánosságra kerülve a politikusi karakter-öngyilkosság nemzetközi szinten is párját ritkító példája lett. A jól ismert szónoklat furcsa módon a helyszínen elérte a kívánt hatást: a Gyurcsány mögött álló parlamenti többség különösebb berzenkedés nélkül vette tudomásul és támogatta a választási ígéreteivel szöges ellentétben álló új kormánypolitikát. Ezt a becsapott választók is érzékelték, de az elégedetlenséget a beszéd megismerése lobbantotta lángra 2006 őszén. Úgy látszik, annak végighallgatása, hogy a nagy átverés ennyire tudatosan és átgondoltan zajlott, már elviselhetetlen és megbocsáthatatlan volt a magyarok többsége számára. Azok voltak az elmúlt negyedszázad legsötétebb pillanatai; Lánczi András találó megfogalmazásával ekkor zárult le a vértelen rendszerváltás korszaka. Sólyom László akkori államfő tűpontosan morális válságként diagnosztizálta a helyzetet, amelyet csak a 2010-es választás oldott fel.

Tíz év elteltével sem érti Gyurcsány Ferenc, hogy mi a baj az ő nagy »igazságbeszédével«. A foglyává vált, szektásodó híveivel ezt a szöveget magyarázzák újra és újra, tragikomikus módon valamiféle identitást is alapoznának rá. Talán mert nincs más nekik. Ezt a harcot viszont nem lehet megnyerni. Azzal pedig, hogy a botrány után az MSZP és a néhai SZDSZ összezárta sorait Gyurcsány mögött, s a ciklust kitöltve végigjátszották a meccset, csak megágyaztak a Fidesz–KDNP kétharmadának.

A bukott miniszterelnök egykor egész Magyarországé volt, ma már csak a baloldalinak nevezett tábor problémája. A megújulás legfőbb gátja ő, aki előbb szétszakítani próbálta az MSZP-t, majd hangos és erőszakos híveivel kívülről gyakorol nyomást anyapártjára, hogy a választók nagy többségét taszító szereplőként is részese legyen a mindenkori baloldali-balliberális összefogásnak. Öröksége azonban – a lefegyverző gátlástalanság, a küldetéstudat és cinizmus sajátos elegye, a tettekért viselt felelősség vállalására való képtelenség, a politika morális dimenziójának figyelmen kívül hagyása, a valódi kormányzás kampánnyal való helyettesítése, népnevelési szándékú reformdüh – számos jel szerint túlélte eljelentéktelenedését.

Gyurcsány Ferenc végighazudott másfél-két évet, kockára tette az ország közeljövőjét néhány mámoros pillanatért 2006 tavaszán. Pirruszi győzelemnek bizonyult, amikor Orbán Viktor és az ország arcába hazudott a tévévitán, hiszen hamar eljött az igazság pillanata. Az általa vezetett politikai tábor óriási árat fizetett a választási győzelemért. Talán egy nemzedéknyi időre is elúszott nekik a hajó.

Ez az Őszöd-jelenség lényege és következménye. A többi: lárifári.”