„Legyen erőnk megálljt parancsolni! Igaz szóval, kitárt karral, tiszta szívvel. A szociális Magyarország nem lehet ellenzékben!
Jelentkezem a 150 éves magyar baloldal vezetőjének, amely 1869. augusztus 22-én mutatta meg először oroszlánkörmeit a pesti gázgyár előtt, a későbbi Köztársaság téren. Egyebek mellett a lakbéruzsora ellen tiltakoztak, és általános választójogot követeltek. A lakhatás költségei ismét az egekben vannak, választójogunkat jobbára csak a hatalom által eleve elcsalt szavazásokkor gyakorolhatjuk. Szavazás 2018-ban is lesz, de fikarcnyival se demokratikusabb, mint 2014-ben volt. Nagy a feladat. Bűnözőket kell a lábukról levernünk. Újra akarom nyitni a szavazati egyenlőség és a választási helyzet körüli vitát. Tudom, a hatalom jottányit sem kíván engedni, de nyomatékosan tudatni akarom a magyar néppel, hogy a határon túl élő, dolgozó honfitársaink mindegyikének jár a levélben való szavazás joga, bűncselekmény a választási zsarolás, megfélemlítés, a választási szabályok sötét manipulálása. (…)
A kapitalizmus neoliberális változata mára tönkreverte az egész világot. Maroknyi kőgazdag ül sok milliárd nyomorult nyakán. A Föld jövedelmének ijesztő hányada vándorol adózatlanul az offshore-adóparadicsomokba, ahonnan visszakanyarodva karvalytőkeként tarol a földrészeken, majd újra az offshore-szigeteken landol a zsákmányával. Aki ma milliárdos, szinte biztos, hogy offshore-lovag is. A magyar uralkodó osztály ugyancsak, szinte kivétel nélkül. Ezen csak úgy tudunk változtatni, ha mindenkit ott adóztatunk, ahol a jövedelme keletkezik. Sok jövedelmet nagyon, kis jövedelmet kicsit. Ez globális megoldásért kiált, de nemzeti keretek közt is gyakorolható.”