„Amit a Jobbik elnöke tesz, abban tagadhatatlanul van értelem.
Sőt, európai példa is akad bőven az effajta irányváltásra és annak sikerére. Mégis, a körülmények és a személyes képességek hiánya inkább jósolja azt, hogy a Jobbik is szükségszerűen bele fog gabalyodni a baloldalt is komolytalanná tevő kínos vezetői szereplőkeresésbe.
Nincs politikai elemző, aki ne írt volna valami okosat a Jobbik irányváltásáról. Ki racionálisnak, de kockázatosnak; ki pedig egyenesen a mozgalom hattyúdalának látta a mérsékelt út kijelölését és persze ezzel együtt a szakpolitikára alkatilag képtelen személyek félreállítását. A közvélemény-kutatások a politika esetében nem mindig írják le a reális helyzetet. Még akkor sem, ha most a legtöbb ilyen mérés azt mutatja, hogy Vona döntése vagy nagyon hosszú távon fog csak sikerre vezetni, vagy pedig már most kudarcot vallott.
Mindenesetre az tény, hogy Vona nemzetközi példákat követ. Számos radikális párt Európa-szerte hasonló irányvonalváltáson dolgozik. Általában igyekeznek a radikális, az emberek igazságérzetét felpiszkáló témákat szakmai mondanivalóra átváltani, mintha az oly könnyű volna, mint ruhát cserélni az esti bálra. Ha ebben esetleg nehézséget találnak, akkor jönnek a személycserék. Azokat, akik már régóta viselik a radikális maskarát, egyszerűen leváltják, félreállítják vagy súlyosabb esetben kizárják.”