Jobb világ

„Napjainkban a tévedései mellett kitartó, önmeghatározása szerint nemzeti és antiglobalista magyar jobboldal egy zűrös múltú New York-i ingatlanspekuláns és médiabohóc elnökségéért szorít, tőle várva a vesztébe rohanó nyugati világ hanyatlásának megállítását. Márpedig Trump mellett még ők sem tudnak konkrétabb érvet felhozni annál, mint hogy nem »balliberális« és hogy az amerikai felső körök azon szűk halmazához tartozik, akikkel Orbánék még nem vesztek össze. Ausztriában az ultranacionalista Hofer győzelmét kívánták (mikor járt jól Magyarország, mikor jártak jól a határon túli magyarok, amikor bármelyik szomszéd országban ultranacionalista vezetés volt?), és nemrég még Törökországban is ámulva figyelték a »szélsőpatrióta« Erdogan-rendszer kiépülését. Orbán Viktor ezt egyenesen illiberális mintaként emlegette, egészen addig, amíg a török elnök össze nem rúgta a patkót a hazai jobboldal ikonjával, a nacionálbolsevista Putyinnal. (...)

Hogy mi magyarok mire számíthatunk, ha újra a nyers anyagi és/vagy katonai erő dönt majd el mindent (végső soron ezt jelentené ugyanis a visszabontott unió után maradó „nemzetek Európája”), és a tárgyalóasztalnál még formailag sem nagyon kell szót adni a kicsiknek, tulajdonképpen fölösleges firtatni: amennyiben van olyan állam Európában, ahol minden állampolgár professzora a témának, az éppen Magyarország. Inkább azt lenne érdemes végiggondolni egyszer, mire megyünk egy olyan elittel, amelynek tagjai semmit sem tanultak, de mindent mindig újra elfelejtenek az elmúlt száz év történelméből.”