Előrehozott választások

„Hogy egy uniós tagország milyen mértékben köteles átvenni az uniós jogot, s hogy – az amúgy a renoválásra igencsak rászoruló – Brüsszel mennyiben áll fölötte a tagországok szuverenitásának. A referendumot jóváhagyó határozat összeegyeztethetetlen mind a magyar, mind az uniós joggal. Olyan eljárásokban meghozott döntésekre irányul ugyanis a hitelesített kérdés, mely a szerződések értelmében az uniós intézmények hatáskörébe tartoznak, ezek felülvizsgálatára pedig a magyar Országgyűlésnek nincs hatásköre, így nem is kötelezhetné az esetleges népszavazás eredménye jogalkotásra.

Nem a kvótáról akar tehát itt népszavaztatni Orbán, hanem az uniós tagságról, mindenekelőtt pedig saját országlásának folytatásáról.

Ami a magyar belpolitikát illeti: a Jobbik el fog vérezni ebben a referendumban, hiszen – miközben önmagát vagdosva a néppártosodás közepette a centrumba tart – csak szélsőjobbról tudná előzni a Fideszt, amelynek minden lehetősége megnyílik a tág szélsőjobbig húzódó populista propagandára. A demokratikus ellenzéknek pedig fel kell ismernie: a választások nem 2018-ban, hanem az idén ősszel fognak eldőlni. Ha felismeri is, tartunk tőle, hogy sem most, de még 2018-ra sem lesz képes egységesen fellépni a Fidesszel szemben, hogy nem fognak tudni megegyezni arról, mit tegyenek a referendummal. Pedig az egységes mozgósításon az életük múlik. Vagy mindahányan a nem, vagy valamennyien a bojkott mellett mozgósítanak, bár mindkettőre előre megmondható a kormány kommunikációs válasza. Ha megosztva mozgósítanak, a kormány nevethet a markába, s szabadon magyarázhatja sikerként az akár még érvénytelen referendumot is.

A referendumnak csak belpolitikai célja van. Ha Orbán Viktor így rendezi meg az előre hozott választásokat, akkor a maga szempontjából nagyot húzott. Mindezzel együtt könnyen végzetesen nyúlt bele nem csak az európai, hanem a magyar politikába is. Úgy fogja a kormányzás kardjának markolatát, hogy közben a penge élén egyensúlyoz.”