Túl fogunk élni mindenkit

„A 444 megváltoztatta a tartalomelőállítási szokásokat?

Talán, de ennek nincs nagy jelentősége. Lehetsz te bármilyen újító, lehetnek bármilyen ötleteid, amiket boldog-boldogtalan másol, ha nem tudsz belőle pénzt csinálni. Vannak a piacon nagy, sikeres szereplők, amelyek környékén sem látsz semmilyen innovációt évek, évtizedek óta, mindig másodikként, harmadikként, szigorúan trendkövetőként ketyegtették a maguk bizniszét. És baromi nagy pénzt keresnek. Annak idején, 2001-2002-ben az Index-szel ezért álltunk fejre, mert mentünk a piac előtt két évvel, és elfogyott a pénzünk, amire igazán beindult volna a biznisz. Csődbe kerültünk, el kellett adnunk a céget. Aztán ez lett belőle.

Még a tervezés fázisában a Kreatívnak azt mondtad, hogy »az induló lap hátterét egyelőre magánbefektetők biztosítják, úgynevezett FFF pénzről van szó, Friends, Family, Fools, klasszikus start-up befektetési forma.«

2014-ben, kábé egy évvel az indulás után fél millió dolláros tőkebevonással húszszázalékos tulajdonrészt vásárolt a Magyar Jeti Zrt.-ben a Digital News Ventures nevű amerikai befektetési alap. Ez az alap az MDIF (Media Development Investment Fund) részeként működik, meglepő módon általában média- és technológiai vállalkozásokba fektet, jellemzően korai stádiumban.

Mindenképpen szerettünk volna külföldi befektetőt bevonni, mert az indulás, a sajátosan maffiásodási tüneteket mutató piacon elég viharosra sikerült. Elég heves, és egyébként a köztörvényes bűncselekmények körébe tartozó támadások érték a cégünket, ezért törekedtünk arra, hogy legyen külföldi tulajdonos is. Hogy az adhat valamilyen biztonságot, védettséget. Az MDIF-et azért választottuk, mert kifejezett küldetése, hogy támogassa az újságírók, szerkesztők autonómiáját, befektetési politikája általában kedvez a szerkesztőségek tulajdonszerzésének. Korábban egyetlen ismert médiabefektetésük volt a régiónkban: a SME című szlovák, jobbközép politikai napilap, amelyik Vladimir Meciar kormányzása alatt elég komoly támadásoknak volt kitéve a hatalom részéről.

Hány cég érdeklődött a 444 megvásárlása iránt az elmúlt 3 évben?

Hát sokáig nem érdeklődött senki. Ki akarna befektetni a magyar médiapiacon a pártstrómanokon kívül? Az utóbbi hónapokban már megindult a mozgás. Most már látszanak az eredményeink, vannak számok, hihetőbb, hogy nyereséges üzlet lesz belőlünk. Két jelentkező már volt.

Lenne olyan tulajdonos, akit szívesen látnátok?

Nincsen preferenciánk, és nem is áruljuk a céget. Ha van érdeklődő, persze, beszélgetünk vele, nyilván van az az ajánlat, amit érdemes megfontolni. De semmi sem sürget bennünket, nem vagyunk eladási kényszerben.

A hirdetési piac működéséről mit gondolsz?

Magyarországon az állam, illetve helyesebben az állam pénzéből a pártpolitika betegesen nagy hirdetőként jelenik meg, ami önmagában torzít. Pontosan láttuk, például az MVM nyilvánosságra került költéseiból, hogy olyan erősen pártközeli szájtok kapnak állami, kormányzati kommunikációból származó százmiliókat, amelyek piaci viszonyok között csak filléreket tudnának összekaparni. De a politikailag irányított hirdetések körébe nem csak az állami kampányok vagy az állami vállalatok kampányai tartoznak, hanem a pártbefolyás alatt álló, holdudvarcégek és azok a vállalatok is, amelyek az államhoz közvetetten kapcsolódnak – erős a függőségük valamilyen területen, mondjuk bizonyos törvények érdekében lobbiznak, vagy monopóliumokat használnak. És azt is látni kell, hogy a gazdaságnak ez a része ráadásul nő. Ha finoman fogalmazunk, akkor azt mondhatjuk, hogy az Orbán-féle politikai rendszer a közvetlen pártelitet és környezetét tette a tőkefelhalmozás kedvezményezettjévé. A gazdaságnak egyre nagyobb szeletét uralják direkt vagy indirekt módon politikusok. Ez elég jól látható trend, és jól láthatók azok a hálózatok, amelyek ezt működtetik. A média- és a hirdetési piacon is. Kezdetben a Simicska médiabirodalom épített ki egy ilyen networköt a hirdetési piacon, aztán a Simicska-Orbán háború ezt furcsán lebegővé változtatta, megjelentek alternatív Fidesz-közeli ügynökségi hálózatok, Csetényi-Krskóhoz, vagy éppen Kuna Tiborhoz köthetők. A kommunikációs piac minden szegmensében jelen vannak. 

Mekkora volt 2015-ben a hirdetésekből származó bevételetek?

Tavaly 74 millió forint veszteségünk volt. Körülbelül 400 milliót forintot mozdítottunk meg a hirdetési piacon. Ebből a felét kábé Kardos Gábor és Kálmán Tamás hozták össze. Az idei évet terv szerint nullára kéne hozni, ami nem lehetetlen, de nagyon kemény. Ez a piac nagyon hektikus, bármikor megtörhet egy növekedési trend, akár napok alatt.

A tavalyi 74 milliós lyukat miből tömtétek be?

Tőkéből. Így volt tervezve az évünk, szinte fillérre terv szerint haladtunk.”