„Fogadni mernék, hogy Matolcsy és csapata bekerül a közgazdaság-történetbe, méghozzá előkelő helyen elemzik és magyarázzák majd szakértők, hogy elnöksége alatt, az intézkedéseknek köszönhetően megteremtődött a monetáris autonómia. Ráadásul sikeresen, hiszen csökkent a külső sérülékenység, a piaci hozamkörnyezet alacsony, a növekedési hitelprogram pedig a vállalati hitelezés még nagyobb csökkenésétől óvta meg a pénzügyi közvetítői rendszert. Szép csendben pedig kamatérzékennyé válik a magyar gazdaság: a hazai devizahitelek forinthitelekké alakultak, s mint ilyenek, a kamatszintjük nyilvánvalóan a jegybanki alapkamattól függ. Az ugyancsak a jegybankhoz köthető önfinanszírozói programnak tulajdonítható, hogy az államadósság egyre nagyobb része forintalapú, így kamatkiadási oldalon nagyon jól jön az alacsony ráta. Végre a hazai gazdasági ciklusra tud reagálni – legalábbis efelé halad – az MNB. A döntések pedig hozzájárultak a gazdasági növekedés üteméhez is.
Bővülő gazdaság, alacsony kamat, magas devizatartalék és extrémtöbbletes fizetési mérleg mellett szó sincs vészhelyzetről, pláne tragédiáról.
Éppen az ellenkezőjéről. S ebben a jegybank csak prémiumot adott.”