Milyen EU-ra van szükségünk?

„Az EU kritikusainak egy része állítólagos túlzott piacorientáltsága miatt bírálja Brüsszelt. Ugyan az euroövezettel kapcsolatos fiskális és monetáris szabályokat lehet jogosan kritizálni, az Európai Unió jelen állapotában számos területen álláspontom szerint nem túl, hanem nem eléggé piacorientált: az Unió közös mezőgazdasági politikájának, mindenekelőtt az agrártámogatások rendszerének nincs sok értelme közgazdaságtani szempontból: a támogatások hiányában veszteséges tevékenységek ösztönzése társadalmi pazarláshoz vezet, és nem mellesleg, kizárja az európai piacról a fejlődő országok mezőgazdasági termelőit.

Ez a politika aligha tekinthető akár hatékonynak, akár igazságosnak. Magyarország ugyan nettó nyertese az CAP-nak, de ez nem szabadna minket megakadályozzon abban, hogy kritizáljuk azt.

Egy másik terület, ahol Európa lehetne a jelenleginél jóval liberálisabb a gazdasági és szociális szabályozás területe. A standard munkagazdaságtan óvatosságra int minket a szigorú munkajogi szabályozással kapcsolatban, Európa pedig ezen a téren nem áll jól: a nyugat-európai államok magas fokú munkapiaci védelme túl költségessé teszi az alacsony képzettségű vagy más szempontból kockázatosnak tekintett munkások alkalmazását, emellett megnehezíti ezen gazdaságok alkalmazkodását a változó keresleti és kínálati viszonyokhoz. Ezt a kérdést pedig nem lehet elválasztani az alacsony képzettségű bevándorlók integrációjának kérdésétől.

Az EU-nak, amely nem okozója ezen problémáknak (ugyanis többnyire a tagállami szintű szabályozások jelentik a problémát), mindenképpen törekednie kellene arra, hogy szociális jogharmonizáció címén ne a nem-hatékony szabályozást segítse fenntartani. Főleg baloldali irányból újra és újra felmerülnek olyan ötletek, mint egy európai minimálbér bevezetése: az ilyen ötleteket az európai emberek, és főleg a leghátrányosabb helyzetben lévők érdekében azt gondolom, érdemes lenne félretenni.”