Sztrájk első vérig

„De hát mibűl? Milyen szellemi háttérrel próbálkozna a Fidesz modern, a társadalmi mobilitást biztosító és élvezetes iskolákat csinálni? Sok mindenre alkalmasak, de erre nem. Ami új, az rossz; a cselédek gyerekei ne ugráljanak; és ami élmény, az vagy bűn, vagy hizlal. Ebbe a világképbe nem fér bele a színvonalas oktatás. Szarból nem lehet várat építeni, sem iskolát.

Túl sok ész nem kellene hozzá pedig. Európa sikeres oktatási rendszerei megismerhetők, dokumentáltak. Csak sajnos mindegyik liberális, vagyis norvég, tehát gyanús. Bizony azzal kezdődne, hogy szabadságot kéne adni.

Nem fog nekik menni. Szétfeszítené a rendszerüket. Ha nem most, akkor néhány év múlva, amikor a világra nyitott, nyelveket beszélő, szkeptikus, kérdezni tudó és művelt fiatalok kijönnek a gimnáziumból, és rácsodálkoznak ezekre a sötét jetikre, akiknek hatalma a butaságra épült. Nem is érdekük a sikeres oktatás: minden szemüveges osztályellenség.

Ami azt jelenti, hogy a lázadó tanárok kormányváltás nélkül nem érhetik el a céljukat.

Ők is elérkeznek előbb-utóbb az útelágazáshoz. Két lehetőségük lesz: párttá szerveződni, vagy a létező ellenzékben keresni szövetségest. Az előbbibe belebuktak már fajsúlyos figurák, az utóbbival pedig kellemetlen árnyékokat húznak magukra. Mindkettő legális, mégis nehezebb döntés lesz, mint a polgári engedetlenség vállalása. Nincs tökéletes megoldás, mint a munkafüzetekben. De éppen azt kellene megtanulni, hogy elfogadjuk a tökéletlent, ha jobb annál, ami van. Aztán ugyanezt megtanítani a gyerekeknek, amikor már lehetséges lesz.”