Erőszak a kampányban

„A hatalmas médiaérdeklődést kiváltó rendzavarások, és a végrehajtóikat övező kedvező médiafogadtatás hatására borítékolhatóan nem érnek véget ezek az atrocitások. Eddig csak ijedt arckifejezések, esetleg vérző orr volt a legsúlyosabb következmény, de fel kell készülni arra, hogy az éles kampány közeledtével a konfliktusok inkább csak tovább fokozódnak. Természetesen Donald Trump szerepét sem szabad kihagyni a képletből, aki meglévő népszerűségi lendületét felhasználva, és nyers stílusát nem megtagadva próbál politikai tőkét kovácsolni a támadásokból. Mindez nem tűnik a legbonyolultabb politikai gyakorlatnak. Nem meglepő és jól kiszámítható módon az élen álló jelöltet inkább erősítik, híveit pedig még elszántabbá teszik ezek az incidensek.

A folyamat könnyen öngerjesztővé válhat: a támadásoknak, nyilvános atrocitásoknak kitett Trump népszerűsége egyre nő, jelöltté válásának valószínűségét ez egyre fokozza, ettől az ellene tiltakozó csoportok is egyre inkább radikalizálódnak, egyre durvább módszerekkel próbálják majd a kampányát szétzilálni. Nyilván fékezheti ezt a hatást, ha a Tud Cruz mögé szerveződő rivális republikánus front erőre kap – talán még Cruz maga is szerezhet néhány támadót a rendezvényeire, ami az ő kampányának sem ártana. Fékezheti továbbá az eszkalációt, ha a demokraták bal szélét képviselő Bernie Sanders lendületet veszít Hillary Clintonnal szemben, és ettől a leginkább elszánt hívei is elvesztik lelkesedésüket a további durva akciók iránt.

Az amerikai belpolitika eddig hosszú évtizedek óta mindig képes volt a mérsékelt irányzatok képviselőit vezető szerephez és lehetőséghez juttatni. Erre most is megvan az esély, de ez a választási szezon attól különleges, hogy az ellenkezőjére is.”