„Ha van bűn, amit a XX. században városfejlesztések során elkövettünk, akkor az az volt, amikor az autók uralmának rendeltük alá a városok mindennapjait. Tele a bolygó olyan városokkal, amikben az autó az úr: az autós forgalomnak megfelelően vannak kialakítva a szabályok, e szerint vannak felosztva a terek, minden más közlekedési forma csak ezután következik a sorban. (...)
A holland főváros nagyon sokáig ugyanolyan európai város volt, mint sok száz társa a kontinensen: az egész várost zsúfolt utak szelték ketté, mindenhol autók parkoltak, beton ért betont.
Aztán a hetvenes években beütött az olajválság, és a holland kormány 1973-ban kitalálta, hogy úgy is segítenek benzint spórolni, hogy vasárnaponként megtiltják az autók használatát. Az utakat elözönlötték az emberek és ekkor sokan ébredtek rá arra, hogy máshogy is lehet egy városi térben mozogni. Onnantól, hogy a helyiek rájöttek, mit akarnak, idő kérdése volt, hogy a városvezetés felkarolja ezt.
A sztori eredményét azóta ismerjük, Amszterdam forgalmának már felét teszik ki a biciklisek és a város Európa egyik legélhetőbb és legjobb hangulatú helyévé vált.”